Koncert, muzyka

Korosztály: 5-9 év

Korosztály: 1,5-3 év

Korosztály: 0-3 év

A rembetikót gyakran emlegetik „görög bluesként”. Ez a tradicionális kisázsiai zenén alapuló, görög folkkal keveredő, viszont a városi hagyományokban is mélyen gyökerező, fénykorát az 1930-50-es években elérő műfaj az emberek életét, vágyait és küzdelmeit tükrözi.

Korosztály: 3-7 év

Korosztály: 6-10 év

A Balázs Elemér Group negyedszázados fennállása során minden fontos évfordulóját a Müpában ünnepelte.

A világklasszis Londoni Szimfonikus Zenekar mindig a legnagyobb karmesterekkel érkezik a Müpába – és rendre lenyűgözi a közönséget.

A filmzene műfaja egyidős a mozgóképpel: már a némafilmeket is kísérte zongora vagy orgona – hol improvizációval, hol ismert klasszikusokkal. A későbbiek során pedig számos olyan mű vált filmzenévé, amely eredetileg teljesen más célból született.

A zenekari művészek fokozott bizalommal fordulnak az olyan karmesterek felé, akik tapasztalatból ismerik a hangszeres muzsikálás minden csínját-bínját.

A Grammy-díjas svájci Andreas Vollenweider saját fejlesztésű elektroakusztikus hárfájával, és békés-hipnotikus, lágy, melodikus, jórészt instrumentális dalaival a hetvenes évek vége óta a new age egyik óriása.

Ki ne álmodozott volna kisgyerekként lakodalmas játékról menyasszonnyal, vőlegénnyel, vőféllyel és násznéppel? A Müpa gyerekközönsége által jól ismert Bognár Szilvia új gyerekkoncertjén mindez valóra válik – sok nevetéssel, tréfás dalokkal, csúfolódós játékokkal és zenés bolondozással!

Vincenzo Bellini operájának hősnője tudtán kívül nyaktörő magasságban egyensúlyoz, míg e főszerep megformálója okvetlenül tudatában van annak, hogy a bel canto egyik legszebb és legkockázatosabb szólama az övé.

Képzeljük el, hogy egy elegáns angol fogadáson veszünk részt, ahol a zenei élmények épp olyan kifinomultak, mint a teázás klasszikus hagyományai a szigetországban.

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni Diana Krallt, az talán a szépség lehetne. Megjelenését, lemezeinek hangvételét és a zenéje által sugallt üzenetet egyaránt leírja.

Vincenzo Bellini operájának hősnője tudtán kívül nyaktörő magasságban egyensúlyoz, míg e főszerep megformálója okvetlenül tudatában van annak, hogy a bel canto egyik legszebb és legkockázatosabb szólama az övé.

Gondoltad volna, hogy idén húsz éves a legendás koncertsorozat? Immár két évtizede, hogy Jamie Winchester és Hrutka Róbert szimfonikus zenekarral dolgozta fel dalait a Müpa színpadán a „Wood and Strings” koncert keretein belül.

A Tokiói Filharmonikus Zenekar még soha nem járt a Müpában, izgalmas élményt ígér tehát Ázsia egyik legjelentősebb, több mint egy évszázados múlttal rendelkező együttesének bemutatkozása. 20. századi programjukat rendkívüli tudatossággal építették fel.

Van, amikor nem a csend emlékezik, hanem a zene. Egy hang, amely ismerős. Egy dallam, amely hazavisz. Halottak napján nemcsak azokra gondolunk, akik már nincsenek, hanem arra is, amit nekünk hagytak: történeteket, ízeket, mondatokat, hangokat.

A swing és a vagányság ad egymásnak randevút ezen az estén, ahol Frank Sinatra megunhatatlan dalait hallhatjuk a három Tróger és a BJC Big Band előadásában.

A japán származású, New Yorkban élő jazztrombitás, Takuya Kuroda nem ismeretlen a Müpa közönsége előtt, hiszen korábban Barabás Lőrinc vendégeként lépett fel az intézményben, zenekarával Veszprémben is koncertezett, mi több, egy Mörk-dalban is közreműködött már.

Dobolni jó. Fehér Károly és az Ethnosound csapat tagjai már 20 éve teszik ezt kicsik és nagyobbak örömére.

Franco Zeffirelli Bohémélet-rendezése 1981 óta New York kedvence, s ez a megejtően lírai, átütően fiatalos és lenyűgözően hatásos produkció immáron negyedszer szerepel a világközvetítések programján.

Franco Zeffirelli Bohémélet-rendezése 1981 óta New York kedvence, s ez a megejtően lírai, átütően fiatalos és lenyűgözően hatásos produkció immáron negyedszer szerepel a világközvetítések programján.

Áriák, kettősök és zenekari részletek Verdi és Puccini operáiból

A 89 éves, az ötvenes évek óta aktív brazil Hermeto Pascoal az egyik legnagyobb élő legenda a latin jazz világában, és korábban még soha nem lépett fel Budapesten. A hatvanas években helyi legendákkal kezdett zenélni, 1971-ben pedig már Miles Davis albumán szerepelt.

Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) Rising Stars sorozatába bekerülni kiváltság, hiszen komoly kritériumoknak kell megfelelniük a fiatal muzsikusoknak, akiket a kontinens rangos koncerttermei jelölnek.

A tbiliszi születésű Giorgi Gigashvili sokáig álmodni sem mert zongoraművészi karrierről, mégis az elmúlt években sorra nyerte a nemzetközi versenyeket, kezdve a vigói megmérettetéssel, ahol idolja, Martha Argerich volt a zsűrielnök.

Nyitottság és a részletekre való odafigyelés jellemzi az osztrák csellista, Valerie Fritz zenefelfogását, legyen szó bélhúrokról vagy elektronikáról, régizenéről vagy kortárs művekről. Vallja, a közönséggel gondosan összeállított programok és új koncertformátumok révén lehet hatékonyan kommunikálni.

A fiatal portugál muzsikusok által Amszterdamban alapított Maat Saxophone Quartet bármit játsszon a fadótól az új zenéig, az egyéniség nem hiányozhat produkciójukból. Az egyebek mellett Portugália és Hollandia legrangosabb zenei versenyein is győzelmet arató együttes már két lemezt is kiadott, a kritika pedig rögtön az elsőről azt írta: „ígéretes, ördögien jó és mennyeien ragályos” .

Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész 2002-ben, tizenhárom évesen felvételt nyert a Zeneakadémia különleges tehetségek számára létrehozott osztályába; az egyetem befejezéséig hat nemzetközi zongoraversenyen aratott győzelmet.

Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal utolsó közös operája derűs és megható búcsú a tovatűnt, békebeli Bécstől, és hasonló érzést keltve tér vissza most a MET repertoárjára az Arabella – az idén elhunyt Otto Schenk 1983-as rendezésében.

Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal utolsó közös operája derűs és megható búcsú a tovatűnt, békebeli Bécstől, és hasonló érzést keltve tér vissza most a MET repertoárjára az Arabella – az idén elhunyt Otto Schenk 1983-as rendezésében.

Már rég nem gondolhatunk Cécile McLorin Salvantra csupán úgy, mint a 2010-es Thelonious Monk Jazzénekversenyt megnyerő, ígéretes tehetségre. Mély érzelmeket és kifinomult gondolatokat közvetíteni képes, kifejező hangja, virtuóz improvizációi, bátor, kísérletező stílustársításai már egy újabb generáció számára jelentenek viszonyítási pontot.

Megkockáztathatjuk előre, hogy a negyvenegy éves zongoraművész koncertje nagy élmény lesz? Nem kell tartanunk a téves prognózis veszélyétől, a műsor és az előadó személye egyaránt katarzist ígér.