32 éves koromra elértem, hogy nem kell férfihorkolásra elaludni és gyereksírásra kelni, nem dől be a lakáshitelem és nem kell lakógyűlésre se járnom, nem csal meg a férjem, nem kell befektetési tanácsokat hallgatnom sem rettegnem, hogy elbocsájtanak a munkahelyemről. Ja, és megtanultam elengedett kézzel biciklizni. Azt hiszem, boldog vagyok!"
Ebben az egyórás előadásban négy harmincas éveik elején, közepén járó nő vall saját magáról, női mivoltáról, az életükben fontos és kevésbé fontos szerepet játszó férfiakról, szexről, gyerekvállalásról, öregedésről, a biológiai ciklus megélésének gyötrelmeiről. Különböző formákat használnak erre. Hosszabb-rövidebb prózákat, verses szöveget, dalokat, rapet, vagy akár egymondatos kis esszenciákat. Fontos szerepet játszik Esterházy Péter: Egy
nő című művéből kölcsönzött forma, (Van egy nő…, Van egy férfi…) amik egy-egy kapcsolat rövid, frappáns bemutatását teszik lehetővé. Az előadás hangneme őszinte, szókimondó és ironikusan humoros, néha kissé zavarba ejtő, az irodalmi megfogalmazás igényével. Az előadás célközönsége bárki, nők és férfiak, akik magukra ismerhetnek ebben a kissé bizarr korrajzban.
Írták: Szirmai Melinda és az E-Mancik Színházi Manufaktúra
Dalszövegek: Máthé Zsolt , Dobra Mária, Tarr Judit
Zene és zongorakíséret: Nyitrai László
Jelmez: ANTRÉ
