Antonín Dvořák: cisz-moll legenda, Op. 59/6;
5. szláv tánc, Op. 46/5;
Elhagyatva – kórus vegyeskarra, Op. 29/4Ludwig van Beethoven: 1. (C-dúr) zongoraverseny, Op. 15Antonín Dvořák: 6. (D-dúr) szimfónia, Op. 60Energikus táncok, sziporkázó dallamok, nyári boldogság. A Fesztiválzenekar Dvořák–Beethoven-sorozata Fejérvári Zoltánnal indul.Ha egyhuzamban hallgatnánk végig Dvořák összes művét, három és fél napig nem mozdulnánk ki fotelünkből. A BFZ az életműből most csak egy órát játszik, mégis számtalan színt villant fel.Dvořák az elhangzó darabok többségét élete legtermékenyebb, szláv korszakában írta, nem sokkal három gyermeke tragikus halála után. Felejteni próbált. Akkoriban nagy divat volt a négykezes a szalonokban, így a Legendák (1881) és a Szláv táncok (1878) is zongoraduónak íródott, s csak később lett belőle zenekari mű. A nagy előd, Brahms nemcsak ihletője, rajongója is volt ezeknek a ciklusoknak. A Legendákat az energikus, olykor egzaltált Szláv táncok ellenpontjaként is emlegetik finomsága, intimitása és líraisága miatt. Kórusművei nagy részét Dvořák a szláv korszak előtt komponálta, az Elhagyatva címűt maga a zenekar énekli el.A cseh mester imádta a vasutat. Odaadta volna összes szimfóniáját, ha ő találhatta volna fel a gőzmozdonyt, de szerencsére másképp alakult. A melegséget és nyugalmat árasztó 6. szimfónia (1880) csupa nyári boldogság, amiben ott pulzál a cseh vidék varázsa.Dvořák felmenői egy Prága melletti kis faluban élték a kocsmárosok és hentesek mindennapjait, amikor a 28 éves Beethoven maga játszotta el a cseh fővárosban 1. zongoraversenyét (1798). A BFZ a fiatal Fejérvári Zoltánnal adja elő a művet, aki 2017-ben megnyerte a Montréali Nemzetközi Zongoraversenyt, ami után rakétaként indult be nemzetközi karrierje. A darab szokatlanul nagy együttessel, még nagyobb kontrasztokkal és jókedvű, sziporkázó befejezésével hengerli le a hallgatót.
