"Én és a kisöcsém,
Fütyülünk a nőkre az idén…"
Az igazán jó történetek egy mondatban is összefoglalhatóak, például így: Kató, a gazdag tápszergyáros ábrándos, aluszékony lánya férfinak öltözve az itáliai Velencéig szalad, hogy megleckéztessen egy nagyképű, nőgyűlölő fickót.
Az Én és a kisöcsém 1934-es, százas szériát megért operettszínházi ősbemutatója óta is rendületlenül vissza-visszatérő sikerdarabja a magyar színházak repertoárjának. Hogy mi lehet a mű örök sikerének titka? Talán az, hogy ebben a darabban minden együtt van, ami a zenés előadásokat élteti - jól megrajzolt, eredeti figurák, fergeteges humorral megírt fordulatos történet, szellemes szövegű örökzöld slágerek, mint például az "Egy kicsit angyal legyen, egy kicsit démon...“, a "Pá kis aranyom, pá...“ és a "Mia bella Signorina“.
És történik mindez a költői nevű Zabakol tápszergyárban, illetve Velence színpompás kulisszái közt. Bolondos hőseink átöltözések, szerepjátékok és titkos küldetések közepette keresik igazságukat és boldogságukat.
Mesés darab különleges szereposztásban, mellyel nemcsak üdítő zenés színházi élményt kínálunk, de egy velencei társasutazást is, amelynek rendezője Réthly Attila. Tartsanak velünk Önök is!
