Schubert: 2. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, D. 385
Webern: Langsamer Satz
SZÜNET
Mozart: 21. (e-moll) hegedű-zongora szonáta, K. 304
Schubert: 13. (a-moll) vonósnégyes, D. 804 („Rosamunde”)
Wolfgang Redik, Mihályi Éva (hegedű), Porzsolt György (brácsa),
Balog Endre (cselló), Dráfi Kálmán (zongora)
A hangverseny Schubert 19 évesen írt szonatinájával kezdődik, melynek hangneméhez a szerző más a-moll darabjaihoz hasonlóan patetikus hangulatot társít. A második szám Anton Webern fiatalkori vonósnégyes-tétele, a Langsamer Satz, azaz „Lassú tétel”. 1905-ben készült el, amikor Webern már Schönberg iskolájába járt – mestere utasította arra, hogy vonósnégyes-tételekkel próbálkozzon. A szélsőségesen romantikus muzsika azokról az érzelmekről vall, amelyek Webernt unokahúga – későbbi felesége –, Wilhelmine Mörtl iránt érzett. Mozart egyetlen e-moll alaphangnemű műve 1778-ban Párizsban keletkezett. Nem volt szerencsés ez az időszak a zeneszerző életében: a várt diadal elmaradt, s édesanyját is elvesztette. Egyes zenetörténészek ezzel magyarázzák a kéttételes mű alapvetően komor hangulatát, amelyet csak rövid időre enyhít a menüett E-dúr triója. A zárószám, az ún. Rosamunde-kvartett nevét onnan kapta, hogy második tételében elhangzik az a melódia, amelyet Schubert a Rosamunde-kísérőzenében, illetve egy zongora-impromptuben is felhasznált.
