Weöres Sándor nagyszabású művében szinte regényíróként rekonstruál egy XIX. század eleji nőalakot, életet és világot teremt hozzá, s e fiktív hősnő költői életművét alkotja meg. Psyché, Lónyai Erzsébet, apai részről magyar grófi család, anyai ágon egy híres "cigánylány" leszármazottja. Nevelődik a miskolci cigánysoron és a regensburgi kolostorban. Vad vére viharos kalandokba sodorja, s közben nagy műgonddal írja verseit, asszony korában pedig anyagilag támogatja a kibontakozó magyar reformmozgalmat. A "hajdani költőnő" verseinek fő témája a nemiség: a ciklus szinte példátlan változatosságban tárja föl a férfi-nő viszonylat összes erotikus lehetőségét. Hol magát féltő, mégis felkínálkozó fiatal lány, hol féltékeny vetélytársnő, hol a kéj módozataiban jártas érett asszony, s megszült-elveszített gyermekét gyászoló anya, vagy az öregedés jeleit tükörben ellenőrző nő szólal meg e sokhúrú költészetben. (Legeza Ilona írása alapján)
Bódy Gábor filmje Weöres Sándor 1972-ben megjelent Psyché című könyvének adaptációja. A költő műve nyomán szuverén mű született, amely a legkevésbé sem tekinthető a különös verses regény illusztrációjának, noha a filmből kiolvasható történet elemeinek nagy részét megtalálhatjuk Weöres Sándor stílusbravúrjában. A film romantikus szerelmi vízió a szenvedélyről, a beteljesületlenségről, az énkeresésről és a vágyódásról. Psyché, vagyis Lónyai Erzsébet és Nárcisz, Ungvárnémeti Tóth László története száz éven át sodródik, miközben a hősök egy percet sem öregszenek. A történelem és lélek küzdelmébe beleszól a harmadik is, Zedlitz báró. A mitologikus ihletésű téma különös ihletésű képi világba ágyazódik.
író: Weöres Sándor
narrátor: Trill Zsolt
tánc: Fejes Kitty
tánc: Katona Gábor
díszlet: Sopsits Árpád
jelmez: Kutasa Diána
dramaturg: Gyulay Eszter
koreográfus: Fejes Kitty
RENDEZő: SOPSITS ÁRPáD
