Az első történelmi forrás, amelyben a Brabant tartománybéli város nevének írásos említését megtaláljuk, 1232-ből való, ekkor kapott városi kiváltságokat. Akkoriban összesen 170 ház volt a településen, amely hányatott történelme során sok mindenen keresztülment. Eindhoven 1629 óta tartozik Hollandiához. Történetét jó egy évszázada egy világcég neve határozza meg: 1891-ben itt telepedett le a Philips villanykörtegyára. Azóta erről ismeri a világ a ma kétszázezres iparvárost.
1992-ben Beatrix királynő avatta fel az új koncerttermet, a Muziekgebouw-t, amely az azóta eltelt negyed évszázad alatt regionális létesítményből a nemzetközi hangversenyélet fontos helyszínévé vált, jelentős zenekarok, karmesterek és szólisták adják egymásnak a kilincset. A város szívében álló Muziekgebouw 1250 fős nagytermében és a 400 fő befogadására alkalmas kisteremben közel 300 hangversenyt rendeznek, ezeket évente átlagosan 160 000 zenebarát látogatja.A hangversenyterem menedzsmentje feladatának tekinti, hogy műsorai az emberek minél szélesebb körét érjék el. Ezért műfaji sokszínűségre és változatosságra törekszik, a dzsessztől a klasszikus zenéig, saját produkcióktól a koprodukciókig a legkülönbözőbb zsánerekben és szervezési megoldásokban gondolkodik. Ám a Muziekgebouw nem csupán zeneház, hanem egy „hely”. Hely, ahol az eindhoveniek találkozhatnak barátaikkal, vacsorázhatnak és szórakozhatnak is. Igazi közösségi létesítmény.A közösségi élményhez a Fesztiválzenekar is hozzátesz: turnéja során itt elsőként Bach 3. zenekari szvitje hangzik el, amelynek kéziratát Mendelssohn fedezte fel. A zongoraművész Emmanuel Ax egy igazi klasszikust, Mozart komoly és súlyos tónusa ellenére is népszerű d-moll zongoraversenyét játssza. A záródarabban, Csajkovszkij 4. szimfóniájában a szerző a körülöttünk ólálkodó végzettel hadakozik, végül mégis boldogságot ír fel nekünk receptre. Jegyvásárlási lehetőség itt.
