Ötvös András vagyok és szegény. Nem, ne úgy értsék, hogy ó szegény Ötvös András...! Sokkal inkább arról van szó, hogy az éppen aktuális fizetésemet, társadalmi helyzetemet és az engem körülvevő életkellékeket tekintve nem ütöm meg azt az áhítottnak hitt szintet, melyet a tökéletességre erővel hergelő reklámszövegek ránk erőltetnek. more
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Teszik ezt azért, hogy hátha, emiatt magamat rosszul érezve komolyabban kezdek fogyasztani, vásárolni. És persze így még szegényebb leszek. Úgy döntöttem, hogy nem ezt az utat választom. Szegénységemet és a beleérzett kiszolgáltatottságomat az igazi mesterek kincseivel szeretném ellensúlyozni. Talán leginkább azért, mert ezek manapság már nem mindenkinek jelentenek valódi gazdagságot. Orbán Ottó, Hajnóczy Péter, Kertész Imre, Füst Milán, Lázár Ervin, József Attila, Pilinszky János mondatai nekem segítenek élni és ha nekem, akkor talán másoknak is. Erre az estére együtt és egyformán leszünk szegények.
A fent megnevezett szerzők kiválasztott műveinek az egymásutánisága egy útvonal. Egy hatvan percbe sűrített pusztai vándorlás, ha úgy tetszik, a senki földjén való kétségbeesett, dühös, ellentmondásos, humoros, vággyal és főleg szomjúsággal teli kóválygás krónikája. „Te számontartod kóválygásom, gyűjtsd könnyeimet tömlődbe. Nem áll mindez felírva nálad?” (Zsolt 56,9) Egy kancsó vízzel vágok neki az útnak, hogy hitem szerint sorról sorra a hallgatókkal együtt elbotorkáljak a Kenyér és a Bor valóságáig. Mert egyedül ott, Krisztus jelenlétében élhetjük meg méltósággal és örömmel valódi és érvényes létünket, hogy tudniillik koldusok vagyunk.”
Előadás fotók: Bodócs Szelina, MOMkult
Néptáncgála a Soproni Pendelyes Kulturális Egyesület előadásában
Dumaszínház est
1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…” Ugye, hogy ismerős? A szavakkal együtt rögtön bekúszik a dallam is. Eisemann darabja nem egy klasszikus operett, nincs hatalmas énekkara és tánckara. Amije viszont van, az a fülbemászó dallam és a magával ragadó történet Bán Sándor tenoristáról és az őt bálványozó bakfisokról.
„Egy mindenkiért – mindenki egyért!” - ki ne ismerné Athos, Porthos, Aramis és az ifjú D’Artagnan történetét? A muskétások kalandjai…
Richard Strauss and Hugo von Hofmannsthal’s last joint opera, Arabella is a cheerful and poignant farewell to a bygone, peaceful…
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
