A Hollandiában élő, Junior Prima-díjas Somlai Petra a Hágai Királyi Zenekadémia tanára, a Haydneum rendszeres fellépője, gyakran lép fel az Ensemble Variabilével, mely a historikus előadásmódra épülő kamarazene-játékot tűzte ki céljául. Repertoárjuk a barokktól a kora romantikáig terjed, autentikus előadásmóddal és érzékeny művészi megközelítéssel. A „Variabile” név utal a koncertek során megjelenő változatos hangszer-összeállításokra, valamint a zenei hangzás sokszínűségére.
Somlai Petra először Schubert kései, 1826 októberében befejezett G-dúr szonátáját szólaltatja meg. Ez volt az utolsó szonáta, mely még a szerző életében megjelent. A négytételes mű – hasonlóan az ugyanekkoriban írott G-dúr vonósnégyeshez – egységesen békés, bensőséges hangulatot áraszt – Szvjatoszlav Richternek ez volt a kedvence Schuberttől. A Pisztráng-ötösként közismert A-dúr zongoraötös jóval korábbi kompozíció, 1819-ben keletkezett, ám csak egy évvel Schubert halála után, 1829-ben publikálták. Az előadói apparátusban a vonósnégyesben megszokott négy vonós helyett a második hegedű helyett nagybőgő szerepel, talán Hummel bőgőt alkalmazó kamaraműveinek hatására. Az öttételes mű melléknevét a negyedik, variációs tétel – az 1817-es Pisztráng című dal – témájáról kapta, feltehetőleg a csellista és támogató, Sylvester Paumgartner ötletére. A zongorában mind az öt tétel során visszatér a dalokra jellemző kíséret, és a tételek közti egyéb szerkezeti hasonlóságok (pl. a második és az ötödik szimmetrikus szerkesztése) a mintegy háromnegyedórás mű egységét erősíti. A műsor további részében Carl Anton Fodortól, a „holland Haydntól” hallhatunk zenéket, aki élete jelentős részében Amszterdamban működött, többek közt 25 évig vezette a város egyik leghíresebb zenekarát, illetve 1808-tól – Napóleon öccsének megbízására – az egyik legfontosabb kulturális intézetet. 1846-ban bekövetkező haláláig Anton Fodor három szimfóniája és nyolc zongoraversenye mellett jelentős mennyiségű kamarazenei hagyott hátra – a koncert ezek közül mutat be néhányat.
