Az opera szövegkönyve Victor Hugo: Le roi s’amuse című drámája alapján készült. A librettót Verdi vázlatai alapján Piave készítette el. Sajnos nemcsak az írónak gyűlt meg a baja annak idején a cenzúrával, de Verdinek is, ugyanis megengedhetetlennek találtatott, hogy egy uralkodó ilyen méltánytalan és „frivol” beállításban szerepeljen a színpadon.
Nem vitás, hogy Verdi zenéje a Rigolettótól kezdve teljes pompájában ragyog. A melódiák kifogyhatatlan, áradó bősége páratlan kifejezőerővel gazdagodik. Ennek köszönhető, hogy az 1852. március 11-i bemutató sikere minden képzeletet felülmúlt.
A hajbókoló udvaroncok véget nem érő mulatozásaitól hangos a mantuai herceg palotája. Ezúttal az a legfrissebb újság, hogy Rigoletto, a púpos udvari bolond szeretőt tart, akit egy félreeső utcában rejteget a világ szeme elől. Ekkor megérkezik Monterone, aki leánya elrabolt becsületét jött számon kérni a hercegtől. Rigoletto gyilkos gúnnyal teszi nevetségessé az apa fájdalmát, aki szörnyű átkot szór az udvari bolond fejér
