Herczku Ágnes népdalénekes és Djerdj Tímea zongoraművész 2007-ben lemezfelvételt készített Kelemen László zeneszerző-zenetudós irányításával Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára
című művéből.
A felvétel különlegessége, hogy e mű most először szólalt meg
népdalénekes előadásában, olyan formában, amely anno megihlette Bartókot
műveinek írásakor.
Népzene és zongora: a paraszti kultúra és a koncerttermek világa. Ez a
kettősség a koreográfiákban is végigvonul: az autentikus táncnyelv és
az abból sarjadó, ugyanakkor autonóm, individuális mozgásvilág élesen
elválasztható, mégis koherens elemei az előadásnak. Silló Sándor
rendezésében – három életkor tükrében – ezek a “vonzások és taszítások”
külön kontúrt kapnak. Az eleinte a “tiszta forrást” képviselő gyerekek,
illetve az öreg pár lépései lassan összevegyülnek a “modern”, stilizált
mozgású fiatal pár mozdulataival, és végül csupán a kifejezés marad,
mint az egyetlen lényeges momentum. Ez a fejlődés szinkronban áll a
“Bartóki-nyelv” kiforrásával, ami a Tíz magyar népdal kiadásától a Húsz magyar népdal megjelenéséig nyomon követhető.
Zene: Bartók Béla, Ligeti György, népzene
Zenészek: Herczku Ágnes
– ének, tánc; Djerdj Tímea – zongora; Pál István Szalonna – hegedű;
Vizeli Balázs – hegedű; Balogh Kálmán – cimbalom; Mester László “Pintyő”
– brácsa, gardon; Szabó Csobán Gergő – bőgő
Táncosok: Horváth Zsófia, Makovínyi Tibor, Gera Anita, Tókos Attila, Nagy Dorottya, Bakó András
