Közreműködik:
Sangeun Han - fuvola
Erwin Eungsoo Kim - hegedű
Ohhyun Kwon - brácsa
Vezényel:
Fan Ting
C.P.E. Bach D-moll fuvolaversenye valószínűleg az 1740-es évek elején született, amikor a még szárnyait bontogató, ifjú zeneszerző II. Frigyes porosz király udvarában dolgozott. Az uralkodó szenvedélyes fuvolista volt, így különösen kedvelte a fuvolára írt műveket. A barokk és a klasszikus zene határán mozgó, érzelmi mélységgel és virtuóz dallamokkal teli versenymű egy korábbi, csembalóra írt szerzemény átirata lehet. C.P.E. Bach ugyanis számos művét több különböző hangszerelésben is közreadta, hogy minél szélesebb közönség számára elérhető legyen.
Max Bruch Kettősversenye hegedűre és brácsára (Op. 88) 1911-ben készült, a zeneszerző késői alkotói korszakában. Bruch akkoriban a romantikus zene hagyományait követte, annak ellenére, hogy a zenei világ már a modernizmus felé fordult, és zenéje egyre kevésbé kapott figyelmet. Bruch azonban mindvégig hű maradt a saját dallamos, érzelemdús zenei nyelvéhez. A kompozíció mindkét hangszer karakterét és hangszínét egyformán kiemeli, ugyanakkor hangsúlyozza a két hangszer közötti párbeszédet.
Joseph Haydn 92. G-dúr szimfóniája (Hob. I:92), más néven Oxford-szimfónia a klasszikus szimfonikus zene egyik mesterműve. A mű 1789-ben született, és Haydn egyik utolsó „párizsi szimfóniájának” tekinthető, bár címét 1791-es bemutatójának helyszínéről kapta. A Oxfordi Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki a szerzőt, aki a ceremónián ezt a darabot vezényelte. A mű tökéletesen tükrözi Haydn humorát és kreativitását, tele van váratlan fordulatokkal és elegáns zeneszerzői ötletekkel.
