Szerencsés életem volt. Felhőtlen gyerekkor Indiában a szüleimmel, utána a Radnóti gimnázium kiváló tanárokkal és osztálytársakkal. Szórakoztató Vendéglátóipari Főiskola, izgalmas és tragikus idők Ferihegyen. Váltás komoly évekre. Diplomáciai szolgálat Delhiben, Londonban, Pekingben és Helsinkiben.
Az igazi hivatás azonban az írás. Tizenöt könyv, húsz fordítás, kétezer közéleti és szépirodalmi megjelenés. Feltehetően azért élek, mint minden író, hogy elmeséljem az életemet. Sok minden másképpen is történhetett volna és lehet, hogy sok minden
másképpen is történik. Ez az érdekes benne.
1975. szeptember 30-án Bejrút térségében lezuhant a Malév 240-es járata. Ötven utas és tíz főnyi személyzet életét veszítette. Az áldozatokat tömegsírba temették. A tragédia igazi okainak feltárása a mai napig nem történt meg.
Ennek a könyvnek a megírására negyven éve készülök. Az akkori időkben a magyar polgári repülés még kis családnak számított, ezért a történet valamennyi szereplőjét, pilótákat, légiutas-kísérőket, rakodókat, irányítókat személyesen ismertem, később, diplomataként is számos forrást kutattam fel. Úgy gondoltam, most érkezett el az idő, hogy összefoglaljam mindazt, amit megtudtam. Az igazság, amit kiderítettem, az én igazságom.
