Rendező: Benedict Andrews
Maggie - Sienna Miller
Brick - Jack O'Connel
Mae - Hayley Squiries
Big Mama - Lisa Palfrey
Big Daddy - Colm Meaney
Cooper - Brian Gleeson
Very dry – írta az előadásról a Whats On Stage kritikusa. Arra utalt ezzel, hogy Bendict Andrews 2017-es rendezése visszatért Tennessee Williams eredeti 1955-ös változatához és nem az Elia Kazan kérésére írt optimistább változatot követi.
A történet egy forró éjszakán kezdődik, Mississippiben egy déli gyapotültetvényes família birtokán, ahol összegyűlik a szűkebb család, hogy megünnepeljék a nagyapa, Big Daddy születésnapját. A forróság ugyanolyan nyomasztó, mint a szereplők hazugságai. Eljön a nagyobbik fivér, számtalan gyerekével és öccse, a gyerektelen Brick, a darab valódi főszereplője, egy kiöregedett, alkoholista futballsztár, akit már hidegen hagy vonzó felesége, Maggie is. Brick és Maggie héja-nászukat vívják titkaik és tönkrement házasságuk romjain. A nagypapa halálos beteg, de a családtagok eltitkolják ezt előle, hogy minél nagyobb darabot hasíthassanak majd az örökségből. Brick a maga módján lázad ez ellen, egy elkorcsosult társadalom ellen, amely „taszító gyerekek által reprodukálja önmagát“. A tét a család jövője.
Andrews mai környezetbe helyezi Tenessee Williams klasszikusát, a szereplők mobilt használnak például. Rendezése a leplezetlenségével is meghökkenti a nézőt. A főszerepet alakító Jack O’Connel például anyaszült meztelenül jelenik meg a színpadon a darab elején, a zuhany alatt, begipszelt lábbal és egy pohár whiskeyvel a kezében, majd az egész felvonást egy szál törölközőben játssza végig. A fullasztó légkör itt-ott szelíd humorral is ötvöződik.
A New York Times a darabot Andrews izgalmas visszatéréseként ünnepelte a Vágy villamosa emlékezetes rendezése után. A további szerepekben olyan sztárokat láthatunk, mint a Maggie-t alakító Sienna Miller vagy az öreg figurájában brillírozó ír Colm Meaney.
