
Nomádok - Székesfehérvári Balett Színház
kortárs balett
Az előadás időtartama: 65 perc egy szünettel
kortárs balett
Az előadás időtartama: 65 perc egy szünettel
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Mandag, 14. April 2025 19:00
Táncszínházi produkció 1 felvonásban.
A kortárs balett témája a vándorlás. Életünk során szinte valamennyien helyet, vagy életteret váltunk, akár többször is. A vándorlás mozgatórugója lehet a kíváncsiság, a felfedezés vágya, de lehet oka a szükség, vagy akár menekülés. Sok esetben az élettér változtatásnak vélt, vagy valós problémák megoldása a célja. Egy dolog azonban bizonyos, akárhová is megy az ember, saját magát mindig magával viszi.
Az ősi magyar népmesék központi figurájaként, sok esetben megjelenik a vándorlegény alakja, aki tarisznyájával a vállán nekiindul, hogy szerencsét próbálva felfedezze a világot, benne saját magát. A balett ugyancsak reflektál a táncosok vándor életére.
A Nomádok című kortárs balett zenei világa ősi zenei témákhoz nyúl vissza, amely zeneművek kortárs táncnyelven íródtak és leginkább az ősi magyar zenei világból merítenek. A táncszínházi produkció kortárs táncnyelven teszi láthatóvá a darab zenei világát. Egyfajta vízió, amely álomszerű világot teremtve ölt formát.
Egerházi Attila - Rendező-koreográfus
Alkotók:
Rendező-koreográfus:Egerházi Attila
Koreográfus asszisztens, próbavezető balettmester: Cristina Porres Mormeneo
Fényterv: Egerházi Attila
Szcenikus: Bajkó György
Jelmezterv: Pajor Patrícia és Herman Anett
Zene: Genezis - Lovász Irén és Дeva, Lajkó Félix és az Óperentzia - Rét,
Balanescu Quartet - Empty Space Dance, Arvo Pärt: Für Alina – Piano: Masako Ohta
Szereposztás:
Lányok:
Chiara Malavasi
Cristina Porres Mormeneo
Nina Sninská
Noemi Gregnanin
Tae Sone
Valerie Yeo
Fiúk:
Francesco Vitale Farris
Gabriele Tamolli
Gijs Stenger
Jasper Arran
Jelle-Johannes Hendrix
Juan Esteban Serna Espinosa
ARRYTHMIA
SZINOPSZIS
„Az aritmia - ami orvosi kifejezéssel élve szívritmus zavart jelent – ez esetben metaforáinak tekintendő.
Életünket harmónia és diszharmónia, ritmus és aritmia (azaz a normálisnak, megszokottnak tekintett ritmus megváltozása, megtörése) jellemzi.
Az élet ritmusa olykor egyenletes, máskor pedig egyenletlenné válik.
Vonatkozik ez az egyénre, párkapcsolatra, vagy akár több ember kapcsolatára, de vonatkozhat egy társadalomra is.
A balettet négy táncművész egy viszonylag szűk térben táncolja.
A balettet a COVID-19 vírus által okozott világjárvány kapcsán, mint egy a társadalomra gyakorolt hatásainak, valamint a karantén időszaknak dedikálva alkottam meg.
Jelen időszakunkban a megszokott élet ritmusunk megtört, megváltozott, ha úgy tetszik bizonyos értelemben véve aritmikussá vált.
Mind emellett képzőművészeti értelemben véve is létezik ritmus és aritmia. Az emberi test sem szimmetrikus. Az „aritmia” tetten érhető többek között Pablo Picasso munkásságában.”
Egerházi Attila
Rendező-koreográfus
„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”
Arisztokratikus környezetben, Barnier szappangyáros villájában játszódik a humoros történet, félreértésekkel, szerelmi háromszögekkel, eltitkolt gyermekekkel, táskák elcserélésével fűszerezve. A főhős, egy lánygyermekes családfő múltjából és jelenéből régen látott, vagy éppenséggel nem várt szereplők bukkannak fel, így egyetlen délelőtt kell ráébredne arra, hogy a lánya terhes, egy alkalmazottja kirabolta, és ezeken az elhanyagolható csekélységeken kívül is számos egyéb bonyodalom forgatja fel jól felépített polgári életét. Bertrand Barnier sajnos nem tud jó és egyértelmű válaszokat adni a sors eme kihívásaira, az események fokozatosan föléje tornyosulnak és elnyomják, az egymást követő félreértés- és katasztrófasorozat pedig alaposan próbára teszi a szereplőket és a nézők rekeszizmait egyaránt. A nagyszerű francia vígjátékból két film is született: egyikben Louis de Funes alakította a főszerepet (1967), a másikban Sylvester Stallone (1992).
Dumaszínház est
A Grammy-díjas svájci Andreas Vollenweider saját fejlesztésű elektroakusztikus hárfájával, és békés-hipnotikus, lágy, melodikus, jórészt instrumentális dalaival a hetvenes évek vége…