Vilde Frang (hegedű), Truls Mørk (cselló) • Vezényel: Mark Elder
Műsor:
Gerald Finzi: Levélhullás, Op. 20
Johannes Brahms: a-moll kettősverseny hegedűre és csellóra, Op. 102
Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia, Op. 14
Vilde Frang és Truls Mørk egy produkcióban, Gerald Finzi először a BFZ műsorán – izgalmas és változatos koncerttel tér vissza a zenekar élére Mark Elder karmester.
A Magyarországon alig játszott brit szerző, az elsősorban kórusműveiről ismert Gerald Finzi Levélhullás című darabja először szólal meg itthon. A mindkét világháborút átélő, a város zajától vidékre, az almatermesztésbe menekülő Finzi elégiájában megjelenik az egész életműre jellemző átfogó szomorúság, a komor líra és a pasztorális nyugalom is. A Levélhullás egy kamaraszimfónia részének készült, végül azonban önálló zongoraduóként, később szimfonikus darabként nyerte el végleges formáját.
„Az a mulatságos ötletem támadt, hogy versenyművet írjak hegedűre és csellóra” – írta Clara Schumannnak Brahms. A kettősverseny célja az volt, hogy megbékítse haragban lévő régi jó barátját, a hegedűvirtuóz Joachim Józsefet. A darab, melyben a csellószólam Brahmsot, a hegedűszólam Joachimot szimbolizálja, elérte a kívánt hatást. Az egymással társalgó két szereplő a műben és az életben egyaránt közös hangra talált. Ezúttal két norvég szólista lép színpadra: a „teljességgel elbűvölő” Vilde Frang és Truls Mørk, aki a The Strad szerint „az első hangtól az utolsóig lenyűgözi a közönséget”.
A manchesteri Hallé Zenekar zeneigazgatója, a brit Mark Elder, aki saját vezénylési stílusát erős öniróniával egyszerűen „izzadósnak” titulálja, a koncert második felében valóban izzasztó feladatot vállal. Berlioz öttételes Fantasztikus szimfóniája a romantika első sikeres válasza Beethoven szimfóniáira. A terjedelmes programmal ellátott művet Berlioz saját szerelmi kudarca ihlette; az imádott nőt egy vezérmotívum szimbolizálja, amely más más alakban valamennyi tételben feltűnik.
