Heltai Jenő: Naftalin
Bohózat két részben, négy képben
Terka megcsalja a férjét, ó, minő szörnyűség! Szerdánként egy bizonyos Laboda Péterrel randevúzik egy belvárosi lakásban. A férj persze erről mit sem sejt, gyanútlanul beállít a helyszínre; így aztán Péter a szekrényben köt ki. A házaspár utazni készül, a szülők segítenek pakolódni, a házmester szeretné kiadni a lakást, és hogy, hogy nem, a nagy kavarodásban Laboda úr bent felejtődik a szekrényben. Mindeközben Terka apja kölcsönkéri a lakást, és felviszi Patkány Etust, a színésznőt, aki nemsokára (előre szólunk) a szekrényben fog kikötni, amely eseménnyel elkezdődik a teljes fejetlenség… de ne szaladjunk ennyire a dolgok elejébe. Hiszen még az új lakók érkezéséről szót sem ejtettünk. Bizony, időközben az elhagyott lakásba hölgyek érkeztek, akik aztán egy pillanatra sem hagyják a történéseket elszabadulni – az addiginál is nagyobb káoszt teremtve.
Heltai Jenő egyik legismertebb vígjátékát szokás a legjobb magyar „francia bohózatnak” is nevezni; a klasszikus bohózati hagyományokat tartja szem előtt, időtálló poénokkal és helyzetekkel tarkított eseményeket láthatunk a színpadon. A színdarab főszereplője a szekrény, amely hol Csémy Balázst, hol Danyi Juditot rejti; Sára Bernadette és Dunai Tamás, mint Téby Zita szülei nyitogatják a szekrényajtót, Esztergályos Cecília pedig az új bérlőként vendégszerepel Kecskeméten. Az előadás rendezője Cseke Péter.
