Három legény elindul a bálba. Úgy hallották, mulatság lesz.
Kiöltöznek: öltöny, új cipő, lenyalt haj, virág. A bálterem zárva.
Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem üres. Most akkor lesz
mulatság vagy nem lesz? És ha lesz, kitől lesz? Másoktól? Maguktól? Mit
kell tenni, hogy mulatság legyen? Hogy muzsika legyen. Hogy igazi
legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.
"A rendező, Bérczes László -
akárcsak eddigi, jobbára úgyszintén kamarajellegű munkáiban -
hajszálpontos szövegelemzőnek és a színészekkel tökéletesen összehangolt
játékmesternek bizonyul... Irdatlan sok és véresen komoly aprómunkát
gyaníthatunk a késztermék mögött. Pár másodperces monodrámák, duettek,
tercettek bomlanak ki összetett színházi nyelven, s csomózzák hozzá
magukat a következő röpke képhez." (Tarján Tamás - Kritika)
"A
hihetetlenül nehéz egyensúlyozás vaskos realitás, poénkodásra csábító
humorizálás és a poétizált, filozofikus metanyelv-használat között
sikerül. Röhögni kell és sírni: ahogy abban a színházban kellett, amiről
már majdnem elfeledkezünk." (Budai Katalin - Criticai Lapok)
