Mint minden magyar zenekar életében, nálunk is ünnep az a hangverseny, amelynek szólistája Ránki Dezső. Nehéz megfogalmazni, mitől más, mitől értékesebb az ő produkciója, mint sok más, ugyancsak kitűnő zongoraművészé. Idézhetnénk számtalan kritikából, a lényeg akkor is rejtély marad. Nincs más magyarázat, mint személyiségének kisugárzása, a művel és a szerzővel szembeni feltétlen alázat és a hallgatókkal szembeni tisztelet. A Zeneakadémia legendás zongorista osztályában végzett Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Schiff András társaságában, Kadosa Pál növendékeként. Karrierjét az 1969-es zwickau-i Nemzetközi Schumann Zongoraverseny első díja alapozta meg, egy sor világhírű karmesterrel játszott együtt, kétszeres Kossuth-díjas. Hangversenyünkön két Mozart-zongoraversenyt játszik. A műveket nyilván jól ismerjük, az ő előadásában mégis olyan lesz, mintha most hallanánk először. Szünet után Schubert „isteni hosszúságú”, nagy C-dúr szimfóniája csendül fel. A rövid életű, igazi sikert életében soha át nem élő nagy zeneszerző életében nem hallotta a művet, halála után elfeledkeztek róla, csak évtizedekkel később „fedezte fel” Mendelssohn, és mutatta be Lipcsében a Gewandhaus Zenekarral. Azóta a szimfonikus irodalom legértékesebb alkotásai között tartjuk számon.
