"Egy civilizációban ahol a megélhetéstől senki nem ér már reá élni, szükséges lenne nyilvános állami tanfolyamokon oktatni a szegénység technikáját, mielőtt még teljesen elhülyül az emberiség a szegénységben" (Márai Sándor)
Az előadás Márai sajátos "kézikönyvére", egyik legszellemesebb és legszórakoztatóbb írására épül - ha úgy tetszik, szabad asszociációk formájában, sok játékkal, humorral, fricskával - de olyan humorral, ami kétségkívül az akasztófa árnyékában fogant...
Márai úgy gondolta annak idején, hogy a szegénységhez használati utasítást kell írni, lévén az emberiség kilenctizede szegény, és attól boldogtalan, hogy mindenáron a gazdag egytizedhez szeretne tartozni - az állandó elégedetlenség és boldogtalanság pedig világunk egyik legnagyobb fertője, egyéb lelki és erkölcsi járványok melegágya... És mivel az "újszegények" - hiszen a világ rohamosan elszegényedik - épp olyan ízléstelenül tudnak viselkedni, mint a gazdagok, ők is oktatásra szorulnak... és azok is, akik érintkeznek velük. Márpedig, amire ilyen hatalmas igény van, azzal előbb-utóbb foglalkozni kell...
Indul tehát a sajátos művészi tréning, mely a szegénységre okítást színházi és parapszichológiai módszerekkel kívánja megvalósítani - egyes témaköröket ismert színpadi művek feldolgozásai, ismert jelenetek, vándormotívumok színesítik. Igazi szellemi kacat-revü, három Tibetet is megjárt tréner előadásában...
