A koncerten elsőnek a Goethe versére komponált dala, a Volt egyszer egy király Thuléban szólal meg. Liszt a költő több versét is megzenésítette, az 1854-ben komponált Faust-szimfóniája is Goethe műve nyomán keletkezett. A Thule-i királyról szóló ballada, a halálon túl is tovább élő, hűséges szerelemről szól. Megható sorokban írja le a királyt, aki utoljára iszik a kehelyből, mely hőn szeretett hitvesére emlékezteti.
Heine költeményére írta a Mérgezettek dalaim, című művet, melyben végletes érzelmek, romboló viharait élhetjük át.
Egy ritkaság az orosz nyelvű dal, a Ne vádolj, barátom, melyet egy orosz gróf, Alexander Tolstoy költeményére írt Liszt Ferenc. Lírai sorok a megbocsájtó barátságról. A kezdő dallamív zenei kérdőjelében szinte felismerhető Wagner, a Trisztán és Izolda című operájának egyik vezérmotívuma.
Lenau versére komponálta Liszt, A három cigány című dalt, mely olyan, mintha egy romantikus Munkácsy festményt látnánk a vándorló cigányok sorsáról. Mintha futamaival Liszt három portrét „festene”, melyben filozófus bölcsességgel szemléli a végtelen puszta poros útjain vándorló cigányok szabadság utáni vágyát.
Uhland verse, Az ősi sírbolt, megint egy szinte ködbe vesző, megfejthetetlen, síron túl is létező hősi világot kutat. Liszt sokszor keresi műveiben a nagy titkot, a misztikumot…
A Bízni és égni című dalnak, ismét egy Goethe vers az ihletője, mely a bánat és öröm, az élet kontrasztjai között hánykolódó lelket állítja elénk. A mű végső kicsengése azonban az, hogy csak az lehet boldog, aki szeretni tud.
Redwitz költeménye, a Mily szép, mily földöntúli szép, vágyakozás egy életen át tartó szerelemre. Milyen csodálatos lehet, amikor az élet terheit együtt cipeljük, egymást segítve. Amikor szavak nélkül is értjük egymást, amikor elég lehet egymás szemébe néznünk…
Liszt sokszor élete végéin dolgozott egy-egy művön, ezeket a dalokat is sokszor átdolgozta, mindig egy új stílust keresve, mint aki örökké a megújulást keresné…
A zeneszerző gyakorta olyan témákat választ, olyan ideálokat keres, melyek szinte csak Petrarca költői világban léteznek. Egy földöntúli tisztaságot, olyan mély érzelmeket, melyek még a halál után is örök életűek.
Dalok
Liszt: Es war ein König in Thule 1842 (Volt egyszer egy király Thuléban), Johann Wolfgang von Goethe költeménye 1774
Liszt: Vergiftet sind meine Lieder (Te mérget öntesz minden dalba) 1844, Heinrich Heine költeménye 1827
Liszt: Ne brani menya moi drug (Ne vádolj, barátom), Gróf Alexey Konstantinovich Tolstoy költeménye 1866
Liszt: Die drei Zigeuner (A három cigány) 1860, Nikolaus Lenau költeménye 1838
Liszt: Vätergruft (Az ősi sírbolt) 1860, Ludwig Uhland költeménye 1815
Liszt: Freudvoll und Leidvoll ( Bizni és égni) 1844, Johann Wolfgang von Goethe költeménye 1788
Liszt: Der Alpenjäger (Az alpesi vadász) 1845, Friedrich Schiller költeménye a Willhelm Tell-ből
Liszt: Es muss ein Wunderbares sein (Mily szép, mily földöntúli szép) 1852, Oscar von Redwitz költeménye
