Festő – Tege Antal
Mecénás – Horányi László m. v.
Barbibaba – Papp Barbara
Modell / Küldönclány – Kövesdi Kornélia
István – Czitor Attila
Gizella – Kiss Viktória
Géza – Bartus Gyula
Freisingeni püspök – Lénárt László
Sarolt – Tarsoly Krisztina
Csanád – Beszterczey Attila
Gyula – Katkó Ferenc
Iréné – Oláh Tánia m. v.
Radla – Csomós Lajos
Mihály, Vazul – Szabó Lajos
Vecelin – Bozsó József
Anasztázius – Wischer Johann m. v.
Ajtony – Csurulya Csongor
Zoé – Sziveri Emese II. szh.
Wolfer – Puskás Dániel
Koppány / Kurt – Szász Borisz
Bizánci követ – Horváth Bence II. szh.
Kijevi követ – Korom Gábor
Bolgár követ – Balázsi Róbert
Súgó: Kristály Alexandra
Ügyelő: Korom Gábor
Díszlet: Pataki András
Jelmez: Vesztergombi Anikó
Zene: Varga Gábor
Rendezőasszisztens: Kiss Kata
Rendező: Pataki András
Zalán Tibor Kós Károly klasszikus regényét, Az országépítőt bravúros csavarral alkalmazta színpadra, beékelte a jelenkori életünkbe az országalapítás nagy történelmi mítoszát. István sorsát, a királlyá koronázásig, a hatalom megszerzésétől a megtartásáig Kós Károly remek tempóban és szerkezetben rögzíti a regényében. Ezt a „társszerző” tiszteletben tartja, és átvezeti a színpadra a drámai dialógusok, megszólalások és szituációk megteremtésével. A Kós Károly-i történelem-felelevenítést azonban megtoldja egy keretjátékkal, amelyben egy újgazdag mai ember történelmi képsorozat-rendelését jeleníti meg. A festő megfesti a kért sorozatot – valójában a darab egyes jelenete egy-egy megfestett, vagy munka alatt lévő kép megelevenedése –, de kérdés, hogy a megrendelő hogyan fogadja a művet. Történelmi dráma a jelenkorral szembesítve – beszélünk nemzeti múltunkról, történelmünkről, de vajon tudunk-e mit kezdeni vele. A múlt és a jelen ütköztetése teszi mind a darabot, mind a történelmi feldolgozást önmagán túlmutatóvá.
