Előadásukban hol a fado és a magyar népzene melankóliája, hol a flamenco vagy a szefárd népzene forró szenvedélyessége kerül előtérbe, de az egyértelműen tetten érhető stílusjegyek - jazz, világzene, pop,elektro- ellenére az együttes mégis egy megújított zenei nyelvet beszél, így feldolgozásaikban is izgalmas és összetéveszthetetlen hangzást hoznak létre.
Tóth Evelin a klasszikus (opera), és a különböző tradicionális énektechnikák (dél-indiai, afrikai, szefárd) és a szabad zene( Mediawave szabad zenei workshopok William Parker és Hamid Drake vezetésével) párhuzamos tanulása során alakította ki saját stílusát. Számos lemeze közül kiemelkedik a Let Him Kiss Me című 2010-es szólóalbuma, amelyet Hamid Drake, Dresch Mihály, Fassang László és Lantos Zoltán közreműködésével készített.
A formáció a Művészetek Palotájában nagy sikerrel muttta be első lemezét, ahol Maria Joao világhírű avangard portugál énekesnővel közösen léptek színpadra. De Natascha Atlasal és Amparo Sanchezzel és is koncerteztek már együtt. Tóth Evelin Trió magyar népzenei és komolyzenei hagyományokra épülő kortárs könnyűzenei programja 2016 ban Olaszországban és Romániában is nagy sikerrel mutatkozott be.
Tóth Evelin-ének,elektronika
Mogyoró Kornél- HPD-elektronika, kalimbák, cajon, udu, ritmushangszerek,
Frankie Lato-hegedű, basszus, billentyű
“Az Evelin Tóth Trio Māyā (Szerzői, 2016) című lemeze - már előre kell szólnom – a hangzsonglőrködés egyik csúcsteljesítménye. Annyi rajta a játékosság, és a tudatosan végigvitt érzelmi zarándoklat, hogy szinte veszélyes egyszerre befogadni. Tóth Evelin az a művésztípus, aki nem bír egyféleképpen nekilátni a mesélésnek, teljes lényével alakít és ad át, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy időnként már konkrét dalszövegekre sincs szüksége. De ez nem feltétlenül a szövegnélküli dzsesszéneklés formailag, bár az a technika is megvan neki. Sőt, ne is próbáljuk semmiféle stílusba belegyömöszölni, azon kívül, hogy közel sem célravezető a megfejtést keresgélve, még sértő is egy ilyen szabadságfokon izzó lényre nézve. Ez a teljes terében hangkitöltött eksztatikus ambient zene a névből is sejthetően mindössze három ember munkája, miközben ég és föld egyszerre szól mindvégig. Tökéletesen egyben van az egész produkció, a két hangszeres muzsikus lenyűgöző elevenséggel ágyaz meg a pillanatok folyamának, Evelin pedig tényleg mindent eljátszik a hangjával, amit meg akar jeleníteni. Nem meglepő ezek után, hogy a zenélés mellett színészettel is foglalkozik, magától értetődően harmonizál a szándék és a megvalósítás. Nyilván rengeteg munka, technikai képzés és akár megszenvedések árán való kiérleltség állhat e mögött – és a sok produkciós tapasztalat az alternatív színházaktól a lemezek során át a különböző énekstílusok (klasszikus, indiai, szefárd, magyar népzenei, afrikai) elsajátításáig -, de a lényeg az a kreatív szabadság, ahogy ez a sokrétű tudás egy nagyszerű, élvezetes és láttató erejű produkcióban tudott testet ölteni. Ha mégoly illékony, örömittas és fájdalmasan vonzó létezést festve is fel, ami után ott a kínzó készetetés az újabb merülésre. Mondanám, hogy megismételhetetlen csoda született, de most pont a csodákban kezdtem el hinni, így máris várom tőlük az újabb köröket…”
Rácz Mihály -Lángoló Gitárok-kritika-részlet-2016.05.11.
“És valóban a Tóth Evelin Trió világzenei hungarikum, az audiovizuálisan felturbózott koncert pedig valóságos world-music cirkusz. Meditatív, ugyanakkor felkavaró és posztmodern. Bartókot a dadaizmussal, a fadot a punkkal, a magyar és más népzenéket a dzsesszel, a kortársat a játékossággal vegyítik a fellépők. “
( Artner Sisso. 2016, Magyar Narancs)
