A képzeletszínházi est keretében két színész beszélget a generációkutatóval, valamint a nézőkkel. A
Janikovszky Éva írásai alapján életre keltett klasszikus anyatípusok segítségével gondolkodnak
közösen a kamaszkor (pontosabban a kamaszok) mindennapi mélységeiről és magasságairól.
Őszintén mesélnek arról, milyen válaszok, megoldások születtek bennük a már-már
megoldhatatlannak vagy épp elviselhetetlennek tűnő otthoni és iskolai helyzetekre. Megfigyeléseik
középpontjában természetesen egyszerre állnak majd a SAJÁT és a MÁSOK csemetéi, hiszen a
szomszéd gyerekével mindig könnyebb…!
A produkció irodalom és a való élet különleges, szeretetteljes találkozása, ahol a közös nevező, a
kapocs a DERŰ és a HUMOR, mint afféle legfontosabb muníció.
“Amióta megnőttem, és butaságokat beszélek, és elviselhetetlen vagyok, azóta rossz rám nézni.
A családom csak szégyenkezik, mert arra persze nem számítottak, hogy én is kinövöm magam.
Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a
gyerek…
És bár a családom jól tudja, hogy minden kamasz elviselhetetlen, egymás közt mégis belátják, hogy
ami sok, az sok!
Hiszen az ő türelmüknek is van határa és ez így nem mehet tovább.
Csak még azt nem tudják pontosan, hogy akkor hogyan is menjen…
Pedig énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni.
Én egész jól érzem magam az életben – még ha nem is látszik rajtam…"
(Janikovszky Éva)
Szereplők:
Horváth Lili Jászai Mari-díjas színművésznő
Kovács Patrícia színművésznő
Steigervald Krisztián generációkutató
A színpadi szövegváltozatot készítette és az előadást rendezte: Tollár Mónika
Steigervald Krisztián évek óta tart előadásokat arról, milyen történelmi, technológiai és kulturális események hatására változtunk meg az utóbbi csaknem száz évben: hogyan hatottak az egyes
korszakok a gondolkodásunkra és világlátásunkra, miért alakultak ki ebből a különböző (veterán-,
baby boomer, X, Y, Z és alfa-) generációk, melyiknek milyen jellegzetességei vannak, miképpen
viszonyulnak egymáshoz, és hogyan érthetnék meg egymást ezek tagjai a jobb együttműködés
érdekében - egy sikeresebb, boldogabb élet reményében.
Legfontosabb célja, hogy letisztítsa a generációkról az igaztalan sztereotípiákat, valamint feltárja
értékeiket. Így mindenki felismerheti a saját generációs korlátait, és a nemzedékek között dúló
csatározások helyett képesek leszünk magunkat kívülről szemlélni, másokat megérteni - vagy akár
nevetni is azokon a szituációkon, amikor csupán a generációnk beszélt belőlünk...
