Szereplők: Kakasy Dóra és Kovács Vanda
A színpadi szövegváltozatot készítette és az előadást rendezte: Tollár Mónika
A fergeteges előadás gyorsan magával ragadja az embert, az elragadtatottság állapotában viszont nehéz színlelni, így a röhögés feloldja azokat a gátlásokat, amik ezekben a helyzetekben rakódnak ránk. Janikovszky Éva azonban túl jó megfigyelő, a megengedő humor nem fedi el, hogy ezek bizony mi vagyunk. Szóval ez valami felszabadító röhögés, amiből kevés van az életünkben, miközben minden más módszer hatástalannak tűnik az élet nagy kérdéseinek kezelésére.
„Most már értem, miért hoztál el...!” - ezzel fordult felém a párom a darab 10. perce után. Pedig nem is gondoltam hetekkel korábban, amikor már megvolt az időpont, hogy ennyire ülni fog az előadás minden mondata. Tűpontos ábrázolása a mindennapi harcainknak, játszmáinknak, tele iróniával, szarkazmussal, de mégsem bántó, hanem az emberit elfogadó módon, így nem is fáj magunkra ismerni. Ha nevetni lehet rajta, talán beszélgetni is el tudunk kezdeni, talán akkor a tüskék és sértettség helyett az egymás felé fordulás, a másik megértése is menni fog. Nem csak a párkapcsolatokban, de mindenféle emberi kapcsolatunkban. Hiszen ő is csak ugyanannak a lemeznek a másik oldalát játssza, és én is felteszem néha az ő B oldalát…
Köszönjük a szemnyitogatást Janikovszky Évának és az előadást létrehozó szuper csapatnak!"
