Katerina Ilkova alkalmazta bábszínpadra ezt a mesét. Egy kötőnő kosárkájában megelevenednek a fonalak, a cérnák, a kötőtűk, és szereplői, díszletei lesznek a mesének. A fonalak egy királyi pár álmainak fonalává válnak, amelyekből meglehet kötni mindent, amire csak vágynak. De ez még csak az előjáték, Pavlinka, az igazi főszereplő megjelenéséhez.
Pavlinka elhatározza, hogy csupa tilos dolgot fog művelni. Kinyitja a fonalcsapot, és a birodalmat elönti a sok fonal, úgy hogy oda vész az egész királyság, ha egy éber őr az utolsó pillanatban meg nem menti őket. Pavlinkát büntetésből bezárják egy félelmetes padlásra, ahol rémülten kuporog egy sarokban. Lassan összeszedi a bátorságát, és kíváncsian kutatni kezd az ottfelejtett, régi holmik között. Talál egy tablettát, amiről azt hiszi, hogy cukorka, és bekapja.
A mesélő hiába figyelmezteti, hogy az egy nagyon veszélyes „varázs tabletta”, csak azért is lenyeli. Ettől kezdve Pavlinkát szörnyű látomások gyötrik. A karcsú királylány meghízik, majd zsiráffá változik, aztán úgy összetöpörödik, mint egy meggymag. Pavlinkát megint az őr menti meg. Kórházba viszi, és ott megszabadítják szörnyű látomásaitól.
