Mikalojus Konstantinas Čiurlionis: Miške (Az erdőben)
Arvo Pärt: Como cierva sedienta
Pēteris Vasks: EpifaniaArvo Pärt: Te Deum
Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
A litván Čiurlionis csupán harmincöt évet élt, mégis négyszáz zeneművet és háromszáz festményt alkotott. Automatikusan társított színeket a hangokhoz, játszott a vizualitással és a zenével. A Miške érzelmes zenés tájkép. A szimfonikus költeményt hallgatva meseszerű erdőbe csöppenünk, ahol nincs más dolgunk, mint élvezni az atmoszférát, a kivetített festményeket, és hagyni kalandozni fantáziánkat.Az észt Arvo Pärt művei sem zökkentenek ki a bársonyos misztikumból. Pärt az egyik legtöbbet játszott ma élő szerző. Valódi kultusz övezi, műveit több mint száz filmben használták fel, de a zenetörténet legtermékenyebb krízise is az övé. 1968-ban teljesen visszavonult, és csak nyolc évvel később alkotta meg saját módszerét, a tintinnabulit (harangocskák). Új zenéje a középkori vallásos zene modern kori folytatása. Ősi és modern, időtlen és mély, szent minimalizmusában minden hang felé egyforma szeretettel fordul. A Como cierva sedienta az első szoprán hangra és zenekarra írt műve, amelyben a 42. és a 43. zsoltár szövegét használta fel. A női hang úgy fut rajta végig, mint a legfényesebb szál egy szőttesen.Čiurlionis művéhez hasonlóan egy érzéktársítás szülte a végtelen béke üzenetét hordozó Te Deumot is: „A svájci művész, Martin Ruf egyszer azt mondta, a kék több mint húsz árnyalatát látja, ha tiszta időben nézi a hegyeket. Szavai azonnal hanggá formálódtak bennem: hallani kezdtem a kéklő hegyeket.”A koncert harmadik szerzője, a lett Pēteris Vasks is vonzódik a minimalizmushoz. Művei tiszták és beszédesek; az Epifaniát csak vonósokra írta, az ő nyelvükön pedig igazán jól beszél, hiszen korábban hegedült és nagybőgőzött.Az Európai Hidak fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénye.
