Darabom Eszter könyvéből merítkezik. A könyvből, mely elmeséli,
hogyan élhetett a zsidó származású Eszter a perzsák által leigázott nép
tagjaként, majd később a nagy világuralkodó, Áhásvérus
kiválasztottjaként, származását letagadva az idegen ország
uralkodónőjeként. Hogyan mentette meg népét az ősi bosszútól fűtött
Haman mesterkedésétől, vagyis a biztos haláltól, és hogyan fordult meg a
sors, mikor a gyűlölködőt arra a fára akasztották, amit ő maga szánt
Mordechájnak, Eszter nevelőapjának. A több, mint 2500 éve történt
esemény óta a zsidóságnak a sors forgandósága egyet jelent az örömmel, a
felszabadulással és a purimmal, mely a vallás egyik legvidámabb ünnepe.
Koreográfiámban Eszter, Haman, Áhásvérus, Mordecháj csupán
szimbólumok, az alázatnak, a szeretetnek, a hatalom birtoklásának, a
bosszúvágynak, az önzetlenségnek, és az igazságnak megtestesítői.
Értelmezésemben Eszter élete lélektani vívódás a rabság és a szabadság
furcsa kettősségében, a hit és a szerelem között való egyensúlyozás.
A történetet olyan környezetbe próbáltam ágyazni, ahol megszűnik a
mindennapi értelemben vett tér és idő fogalma, ahol a narratíva háttérbe
szorul, hogy a táncosok fizikai megnyilvánulásai érzelmi alapúak
lehessenek. Ezt a továbbgondolt, személyes értelmezést öleli át Eszter
története.
