Tíz éve tartó pályája alatt módszeresen feldolgozta, hogy milyen hangi eszközök állnak a 21. századi fogyasztói társadalom, a globalizált kommunikáció, az amerikai nemzeti öntudat vagy az áruba bocsátott művészet szolgálatában, és azt is, hogy ezeket az eszméket milyen infrastruktúrák, milyen alaposan megtervezett pszichológiai folyamatok tartják működésben a háttérben. Ahogy Ferraro mondja, ezek a hangok a kapitalista tranzakciók síkosítói.
A csengőhangok, értesítők, várakoztató zenék, operációs rendszerek, ATM-ek vagy GPS-ek hangjainak leutánzásából olyan zenei világ születik a lemezein, ami felnagyítja a mindennapjainkat betöltő hangokban rejlő ellentmondásokat. Az egyszerre bódító, ugyanakkor ridegül funkcionális hangok kifordulnak magukból és létrejön a modern világ pszichedéliája. Ferraro csinált már trapet, zajzenét, ambientet, rnb-t, popot, sőt, tulajdonképpen még bluest is, egyik lemezével pedig véletlenül elindította a vaporwave-et is. Olyan kiadókkal dolgozik, ahol Grimes, Dean Blunt, Arca vagy Laurel Halo lemezei jelennek meg, konceptlemezt készített a ’92-es Los Angelesi zavargásokról, a 9/11-es katasztrófáról, liftzenét és telefonos várakoztató zenét szerzett a MoMA PS1-nek és még ezernyi őrülten izgalmas projektben vett részt harmincnál is több álnéven. Munkásságán végignézve határozottan kijelenthető, kevés zenész képes ennyire egészében látni a világot és benne a saját művészetét.
James Ferraro több éves tervezés után először érkezik Magyarországra a Trafó Electrify sorozatának 15. eseményére.
