A három nővér, a magány, a megalkuvás, a reménytelenség, a kilátástalanság, a várakozás, a nihilből
való kitörés, a jobb lét utáni sóvárgás témája, melyben a mozgalmas és az értelmes élet iránti
enervált, meddő vágyakozás jelenik meg.
A három nővér szereplői jellegzetes csehovi hősök; az élet elhibázott, az eszményeket, a célokat az
életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató emberek, akiket
közös szellemiség tart össze.
Filozofálgatásaik állandó tárgya az eszményített múlt és a távoli jövőbe vetett hit. A jelen pillanat
rosszul megélése és a nosztalgikus vágyakozás egy idealizált gyermekkor iránt vezet ahhoz, hogy az
elérhetetlen jövőt fürkészik a boldogságuk megtalálásáért.
Egy sors vagy három különböző életút? Egy karakter ábrándozása vagy a mindannyiunkból
kiszabadulni vágyó lélek menekülése a hétköznapok realitásából?
Álmaink, reményeink, melyek tettek, tenni akarás hiányában vissza visszatérő fásult gondolatokká
korcsosulnak, ezzel megfosztva magunkat a jelenben rejlő boldogság felismerésének, megélésének
lehetőségétől. Az önmagunk által teremtett gondolatok, melyek önsajnálattal vannak mélyen átitatva
kiábrándult közönybe süllyesztenek.
A „jobb élet” iránti kiolthatatlan vágyakozás motívuma, olyan örök téma mely időről időre újra
megjelenik ezzel emelve Csehov drámáját a kortalanok közé.
Koreográfus: Sághy Alexandra
Zeneszerző: Kovács Benjamin
Fényterv: Földi Béla
