„A halál után az élet folyamata már nincs sehol, de előtűnik az értelme.”
Pier Paolo Pasolini vagy, ahogy a világ leginkább ismeri P.P.P., a huszadik század olasz művészet kiemelkedő alakja. Egyben az egyetemes művészet géniusza. Bolognában született 1922. március 5-én. Író, költő, újságíró, nyelvész, festő, teoretikus és filmrendező. Számtalan nagysikerű és nagyhatású könyv és film szerzője, rendezője. 1975. november elsejéről másodikára virradó éjszakán gyilkolták meg a Róma melletti Ostia településen. Mindössze 53 éves volt.
Az előadás ennek az éjszakának a története.
1975. november elseje és másodika közötti éjszaka. A Mindenszenteket és Halottak napját összekötő misztikus csillagtalanság. Végzetes sötétség Ostia (áldozati ostya) egyik lepusztult, elhagyott poros útján a repülőtér mellett. Csak egyetlen pillanat. A végső levegővétel. Amikor Pier Paolo Pasolini szembenéz gyilkosával a rámért halálos ütés előtt. Mielőtt lecsap a 17 éves Pelosi, a „Béka”. Ekkor értelmet nyer mindaz, ami megelőzte ezt a pillanatot. Az élet.
Saját létünkön is elgondolkozunk. Megértjük, hogy mindenki életében eljön majd az utolsó, a vágó pillanat. Kinek így, kinek úgy. Az sem mindegy, hogy az a pillanat hogyan történik majd meg. A jelenünk, döntéseink és vezérlő vágyaink már magukban rejtik annak a pillanatnak a mikéntjét.
Lassan negyven éve lesz, hogy felvirradt az a végzetes hétfő, mely magához ölelte Pasolinit. Tartozom neki azzal, hogy ezt az előadást színpadra viszem az emlékére, hogy újra felfedezzük, mekkora embert és művészt veszítettünk el akkor ott Ostia porában.
Szemán Béla
