Byrd: O lux beata trinitas
Ko Matsushita: O lux beata trinitas
Schumann: Négy ének két kórusra, op. 141 – 1. An die Sterne, 2. Ungewisses Licht
Cornelius: Három ének kórusra, op. 11 – 1. Der Tod, das ist die kühle Nacht
Szabó Barna: O quanta qualia
Ēriks Ešenvalds: Stars
Delius: To be Sung of a Summer Night on the Water
Rautavaara: Sommernatten
Poulenc: Un soir de neige
Eric Whitacre: Water Night
Varga Judit: The Night
Gyöngyösi Levente: Te lucis ante terminum
Kodály: Esti dal
Karigazgató: Nemes László Norbert
Új Liszt Ferenc Kamarakórus
Éjszaka – a romantika kedvelt témája, legyen szó festészetről, költészetről vagy zenéről. A kórusirodalmat is megihlette mélyértelműségével: Schumann egészen rendkívüli hangzásvilágú kétkórusos ciklusa például álomszerűen tárja fel a csillagfényes éjszaka misztériumát. Mert ahol éjszaka van, ott fény is van. S e kettős szimbólum a míves szövésű reneszánsz motetták szövegét és zenéjét is meghatározza, ahogyan ezek 20. századi visszhangjai – például a japán Ko Matsushita kompozíciói – is izgalmasan kapcsolódnak az ősi toposzhoz. A Debussy-kortárs Delius, Kodály és Poulenc mellett a nemrég elhunyt finn Rautavaara és a hetvenes években született generáció – a lett Ešenvalds, az amerikai Whitacre, illetve három magyar kortárs zeneszerző – alkotásai szólalnak meg a lélekemelő műsorban.
