A magyar népmesekincs érdekes módon egyetlen valóban létező uralkodónkat, Mátyást királyt részesítette abban a szerencsés megtiszteltetésben, hogy számtalan mesés kalandnak a főszereplőjévé tette.
Az igazmondó juhász történetében ha nem is főszereplő, de fontos szereppel bíró személy a középkori magyar király, akinek van egy igazmondó juhásza és egy aranybáránya. Burkus király, az örök szomszéd (lásd még pl. Háry János…) kételkedik abban, hogy valóban van-e olyan juhász a világon, aki mindig igazat mond. És arra a következtetésre jut, hogy nincs. Fogadást köt Mátyás királlyal, s a tét nem kisebb, mint a királyok fele-fele királysága (naná, hogy egy hajszálnyival sem kevesebb!), ő bizony hazugságon kapja a juhászt. Ehhez eszközül nyilván az aranyszőrű bárányt kell felhasználnia.
Ami ő magának nem sikerül, mert a juhász azonnal átlát az álruhás király megvesztegetési mesterkedésén, az sikerül a lányának: az igazmondó juhász – a lány messze földön híres szépsége és az ajándékba hozott borocska bódító hatására –, levágja királya féltve őrzött kincsét, az aranyszőrű bárányt, és bőrét a királylánynak ajándékozza. No hiszen, szalad is a királylány nagy diadallal a nemes zsákmánnyal haza, majd onnan apjával együtt a budai várba, a magyar királyhoz, bizonyságtételre.
Kijózanodván a juhásznak szembe kell néznie azzal a nem könnyű feladvánnyal, mit mond majd Mátyás királynak a történtekről, de úgy ám, hogy meg se haragítsa magára uralkodóját, és még hazudnia se kelljen, amikor a palotába ér. Nem lenne azonban mese a mese, ha nem találná ki a trónterembe érve a leleményes megoldást, és nem lenne Mátyás király Mátyás király, ha nem csak igazságos uralkodó lenne, de olyan is, akinek mindig igaza van…! Zalán Tibor színpadra álmodott meséjéhez a Ghymes együttes ikerlelkének, Szarka Gyulának a kiváló zenéje párosul, emlékezetes perceket okozva kicsinyeknek, nagyoknak, jó- és rosszkedvű nézőknek egyaránt!
