A szomszédos Magyarországgal való határon átnyúló kapcsolatok hagyományosan prioritást élveznek Alsó-Ausztria tartomány számára, a két ország között sokrétű kulturális csere zajlik különböző területeken, például a zene, a műemlékvédelem, az irodalom és a képzőművészet területén.
A Duna Régiók Munkaközösség (ARGE Donauländer) 2023-2024-es magyar elnöksége alkalmából a budapesti Magyar Művészeti Akadémiával (MMA) együttműködve hat magyar művész kapott meghívást, hogy „Fiatal kortárs magyar művészek 2024” címmel mutassa be műveit az Alsó-Ausztria tartomány által működtetett Ausstellungsbrücke St. Pölten Galériában. Ez az együttműködés, amely 2020-ban kezdődött, most folytatódik: „A szépség dicsősége” címmel négy alsó-ausztriai képzőművész mutatja be alkotásait a Pesti Vigadóban 2025. június 27. és augusztus 24. között.
„A SZÉPSÉG DICSŐSÉGE” című kiállítás
A modernizmussal a művészet és a szépség viszonya kezdett szétválni (az impresszionizmus a korabeli kritikusok szerint csúnya festészet volt), és a bécsi modernizmusban Egon Schiele munkásságában radikalizálódott (akinél a csúnyaság nem mint önálló esztétikai kategória, hanem mint egzisztenciális létmód érvényesült). Az első és a második világháború eseményei 1945 után a művészet elutasításához vezettek; a szépség tabu lett, vagy giccsként rögtön megtagadták. A „szépség” fogalma csak a 2007-es documenta 12-n került először globális és lényegi módon a figyelem középpontjába, a nézők számára „a művészet lehetséges tereként” elhelyezve. A szépség fogyasztói és romantikus fogalmain túl a szépséget antropológiai jelenségként értelmezik, amely az ókor óta transzcendens, episztemológiai és filozófiai aspektusokat tartalmaz: a szépség és az igazság például a 18. századi európai klasszicizmusban és esztétikában, a szépség mint tudás vagy spiritualitás a szakrális művészetben.
„A szépség dicsősége” című kiállítás kortárs, változatos festmények és szobrok segítségével a szépség különböző aspektusait vizsgálja, anélkül, hogy a szépséget a művek explicit, reflektív témájává tenné. A szépséget az észlelés mentális dimenziójaként is értelmezik, amely időbeliséget, olyan érzelmeket, mint a melankólia, a vágyakozás, a mulandóság vagy az átváltozás, foglal magában. A térbeli korlátok miatt a kiállításon elsősorban Eduard Angeli, Franziska Maderthaner, Rudolf Leitner-Gründberg és Johann Berger nagyméretű műveit láthatjuk.
A kiállítás kurátora Mag. Carl Aigner.
A kiállítás támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.
