A padlás

„Túl sötét.” „Micsoda posvány!” „Csupa ronda emberről ír!” „Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.” „Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.” „Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!” „Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...” „Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.” „Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...” „Szörnyű munka!” „Sivár, sivár.”

A szenegáli Youssou N'Dour nemcsak hazája, de általában az afrikai zene egyik legnagyobb hatású alakja, aki nagy befolyást gyakorolt arra, hogy a nyugati világban ismertté váljanak olyan afrikai stílusok, mint a mbalax és a wolof music. Mi több, előbbit, ezt a szenegáli tánczenét ő maga fejlesztette tökélyre, és rajta keresztül jutott el Peter Gabrielig és Paul Simonig, onnan meg a popzene főáramába.

Mit tesz két szerelmes, ha akkor ismerkednek meg, amikor az egyik éppen házasodik? Azt, amit minden érett felnőtt tenne: a vágyukat évekig elnyomják, szigorúan munkakapcsolatban maradnak, és elfelejtik, hogy az élet bizony nagyon rövid…