A játékos
Dosztojevszkij kisregénye egy fiktív német fürdővárosban, Roulettenburgban játszódik, ahol virágzik a kaszinói élet. Az idetévedő alakok felteszik akár minden vagyonukat, és abban reménykednek, hogy ha nyernek, önmagukat is megválthatják. Bizonytalan egzisztenciájú és kiszolgáltatott emberek tűnnek fel, akik egyik pillanatban még gazdagok és előkelő körökben mozognak, a másik pillanatban pedig kitessékelik őket a teremből. A történet főhőse Alekszej, a fiatal tanító, aki ambivalens szerelmi viszonyba keveredik Polinával, és hogy pénzt szerezzen a lánynak, szerencsejátékba kezd. A fiú idővel egyre gyakoribb vendége lesz a kaszinónak, ahol a vakszerencse tesztelésének megszállottjává válik. Mindent akar és azonnal, telhetetlenül, de végül elveszti a kontrollt a játék felett.
Dosztojevszkij, amikor A játékos című kisregényét írta, folyamatos anyagi gondokkal küzdött, és gyakori látogatója volt a rulettasztaloknak is, ahol megismerte már a nyerés gyönyörét és a vesztés kínját. A játékost is elsődlegesen a pénzszerzés céljából írta: Sztellovszkij, egy uzsorás kiadó megrendelésére huszonöt nap alatt kellett papírra vetnie. Gépírónő segítségét kérte, akivel a munka során egymásba szerettek, és a huszonnégy évvel idősebb Dosztojevszkij megkérte a fiatal lány, Anna Grigorjevna kezét. A feleség később ügyesen egyengette az író pénzügyeit, bár évekig tartott, mire kirángatta férjét a szerencsejáték-függőségből.
Ezt a színpadra ritkán alkalmazott regényt a Radnóti Színház számára egy fiatal alkotópáros adaptálja: a Junior Prima díjas Fekete Ádám írja a szövegkönyvet, az előadást pedig Fehér Balázs Benő rendezi.
„A Dosztojevszkijjel való foglalkozás különös érzékenységgel ruházza fel az embert. Mivel ő minden szereplőjét szereti, és a maguk összetettségében és bonyolultságában ábrázolja őket, mintha arra hívná fel a figyelmet, hogy mielőtt elítélsz valakit, próbálj meg a mélyére nézni. Nincsenek gonoszok és jók. Szerelmesek vannak – emberbe, pénzbe, adrenalinba, magába a szerelembe. A játékos szereplői mindent megtesznek azért, hogy a fenti felsorolásból magukénak tudják a legtöbbet.“ (Fehér Balázs Benő)
„Drága angyalom, tegnap irtózatosan szenvedtem miattad. Mihelyt megírtam neked levelemet, a postára mentem, ahol azzal fogadtak, hogy nem érkezett tőled levél. A lábam reszketett, nem hittem a fülemnek… Attól féltem, megbetegedtél, haldokolsz! Egy teljes óráig sétáltam a parkban, alig álltam a lábamon, aztán újra a kaszinóba mentem, s mindent elvesztettem… Hazatértem a szállodába, majd elzálogosítottam az órámat… Idefigyelj, abbahagyom a játékot, s amilyen gyorsan csak tudok, visszatérek hozzád. E levél vétele után azonnal küldj nekem húsz tallért…“ (Dosztojevszkij levele feleségének, 1867)
Fotók: Dömölky Dániel
