1. A II. VH-t átélő művészgeneráció: reakciók, ellenreakciók a politikai változásokra. 1945-1968: az európai kultúra kizárása majd visszaengedése.
Az első előadás témája a magyar művészet második világháború utáni útkeresésével foglalkozik. Azzal, hogy az Európai Iskola milyen szerepet töltött be, hogyan folytatta a háború előtti művészeti hagyományt, és hogyan élt tovább a két értéknek tekintett hagyomány, a figuratív és a nonfiguratív művészet. Beszélünk arról, milyen stratégiák létezhettek az ötvenes évek alatt, és arról, is, hogy a hatvanas években miért kapott pozitív előjelet a modernizmus.
2. A „Legvidámabb barakk” szabadságának következményei a magyar művészetben: neoavantgárd tendenciák, generációváltások és a versengés a nyugati networkért. 1968-1989: a magyar művészet nemzetközi orientáltsága.
A második előadás azzal a húsz évvel foglalkozik, ami a rendszerváltást megelőzte. A hazai kultúrpolitika fokozatosan egyre szabadabb teret adott a művészeteknek azzal párhuzamosan, ahogy az államszocializmus egyre mélyebb válságba került. A neoavantgárd művészei a nemzetközi kapcsolatokat keresték és használták a nyolcvanas években, míg megjelent egy akkor fiatal generáció, aki nem a művészeti tendenciákra, hanem sokkal inkább az akkori európai rebellis fiatalokra figyelt, akiket a punk-mozgalom inspirált.
3. Az új világ illúziói, reményei és csalódásai. 1990 -2011: a rendszerváltás utáni generáció új értékrendje.
A rendszerváltás utáni művészetet a megváltozott intézményi keretek és támogatási rendszer nagymértékben befolyásolta. A kilencvenes években induló fiatalok számára az új médiumok, a számítógép és a videó technika új kihívást jelentett, de az ezredforduló körül a társadalmi érdeklődés vált a művészet egyik lehetséges perspektívájává. A három előadásból álló sorozat záró előadásában összefoglaljuk, hogy a mai művészeti szemlélet és értékrend hogyan kapcsolódik az előző évtizedek történetéhez és személyes küzdelmeihez.
Előadó: Petrányi Zsolt
