Van egy alak, egy pofa, és egy pasas. Az egyikkel ki akarják vitetni a vödröt, emiatt balhéba keveredik, a másiknak lóg a plafonon egy vödör, amibe kíméletlenül csöpög az esővíz, a harmadik pedig egy öcs, akinek semmi köze a vödrökhöz, sokkal inkább a bátyjához, akinek már nagyon régen be kellett volna kátrányoznia a tetőt. Ha már beengedte, annak fejében, hogy a házat majd rendben tartja. Ehelyett csak sokasodnak a tárgyak, a működésképtelen, javításra váró, vagy javíthatatlan holmik, lassan ellepik a két ágy közül az egyiket, mindenesetre sok mindenre lenne szükség, de a legkevésbé arra a balhéba keveredett idegenre, akit most beenged az öccse valamikori ágyába, ott a halom alatt. Sok mindenre lenne szükség.
De nem arra, hogy cipőt és aprót kapjon valaki, aki ezért cserébe semmit nem nyújt, csak elfogadja, amit nyújtanak felé. Mik ezek a gesztusok és mi ez a rumli és mit keres a Buddha a gáztűzhelyen, egyáltalán hol van a bátyám és hol vagyok én, mit kell most tennem, ha beenged egy bizalmat semmiképpen sem gerjesztő embert az én házamba, ami inkább közös, mintsem ez a bűzölgő csöves ott feküdjön az én helyemen. Az lehet, hogy én nem vagyok ott, de mit keres ott ez az ember?
Ő a gondnok.
Elvileg. És gyakorlatilag? Minek – és legfőképpen – kinek a gondnoka?
A Nézőművészeti Kft és a Szkéné Színház közös produkciója.
Szereposztás:
Davies: Mucsi Zoltán
Aston: Scherer Péter
Mick: Katona László
Produkciós vezető: Gyulay Eszter
Díszlet-Jelmez: Khell Csörsz
Rendező: Szabó Máté
