Ki ez a Robert Ledgard doktor, akit Almodóvar filmjében Antonio Banderas alakít? Valamiféle 21. századi Frankenstein doktor? Vagy inkább hasonlatos a szobrász Pügmaliónhoz, akit a görög mitológiából ismerünk? Ne zárjuk rövidre a filmről való gondolkodásunkat azzal, hogy megtalálni véltük a mindent megoldó hasonlatot. A bőr, amelyben élek ennél sokkal érzékenyebb film.
Bizonyos szögből nézve kirajzolódik egy olyan ember képe, aki tökéletességre tör. Egy olyan emberé, akiben a tudás jó ízléssel párosul. Miközben olyan szenvedélyek munkálnak benne, amelyeket nem képes uralni. És ha megint odébb mozdulunk, ismét változik a kép. És azon rágódhatunk, miképpen fér meg hőseinkben temérdek ellentmondásos érzés, érték. A magasztos az alantassal. A szívjóság a bosszúval. És azzal mit kezdjünk, hogy Almodóvar 2011-ben bemutatott filmjének története 2012-ben kezdődik, Toledóban? Akkor mégis csak sci-fivel lenne dolgunk? Maradjunk annyiban: ahány néző, annyi nézet. És számtalan utalás.
A film elején felbukkan egy kötet. Gyakori ez Almodóvar filmjeiben. Most éppen Alice Munro Nobel-díjas író kötete. Igaz, a Nobel-díjat csak 2013-ban nyerte el, novellái alapján pedig Almodóvar 2011-ben rendezte Julieta című filmjét. De nem kell mindent megfejtenünk. Ez egy sokrétegű történet a magányról, az emberi veszteségekről, szenvedélyről, rólunk. És ott van benne a rendezőtől megszokott furcsa kacsintás is: mi a fontosabb, a beteljesülés vagy a beteljesüléshez vezető út?
A vetítés a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósul meg.
Közreműködik:
Réz András
házigazda
