2019 augusztusában, amikor a 12. Ördögkatlan Fesztiválra, azaz közösségi ünnepre gyűlünk össze Baranya négy kis falujában (Kisharsány, Nagyharsány, Beremend, Villánykövesd) immár tíz éve lesz, hogy egyik védnökünk, Cseh Tamás elköszönt tőlünk. Sokféleképpen megemlékezünk majd róla, az pedig magától értetődő, hogy a két társ, Bereményi Géza és Másik János is vendégeink lesznek.
De Tamás örökségének őrzése maga a tény is, hogy legalább öt napra az általa oly természetességgel képviselt szabadságot, derűt, nyitottságot és sokszínűséget tekinti magáénak az a sokezer ember, aki ezt az ünnepi közösséget alkotja. Szívünket kinyitjuk mindennek, ami az emberi minőséget felmutatja: legyenek azok díszvendégeink (Jelenkor Könyvkiadó, Hagyományok Háza, Reisz Gábor, filmrendező) vagy a rengeteg koncert és előadóest Dés Lászlótól Kodály Háry Jánosáig, Berecz Andrástól a Budapest Klezmer Bandig, Szarvas Józseftől a slam poetryig; legyenek azok családi programok Halász Judittól Szalóki Ágiig; legyen az alternatív rock (Quimbytől Péterfy Boriig, Sziámitól a Balatonig) és operabeavató (Dinyés Dániel és operista csapata), színházi kísérlet a k2 istenkísértő Hamvas-adaptációjával (Karnevál) vagy Háy János nem kevésbé istenkísértő, új magyar irodalomtörténetével (Kik vagytok ti?)… Nem beszélve a számtalan kiállításról, spontán születő produkciókról, a látogatókat megbolondító színházi előadásokról. És ahogy az utóbbiért sorban fekvők százait vagy az applikációra koncentrálók ezreit bámuljuk döbbent hitetlenséggel, egyszercsak rájövünk: otthon vagyunk ezen a kicsi Katlanszigeten, ahol boldogok vagyunk, szabadok és hogy másik védnökünket, Törőcsik Marit idézzük: „nemnormálisak”!
