Divadlo, Balet / Tanec

A Bits and Pieces rövid táncművek – szólók, duók, triók – gyűjteménye, amelyet Joe Alegado készített vendégtáncosok közreműködésével. Minden alkotás azzal a szándékkal készül, hogy az elmúlt 52 év kreatív teljesítménye és az ezen időszak alatt inspirációként használt elsődleges eszközök – a kézmozdulatok – közötti kapcsolatra helyezze a hangsúlyt.

Bozsik Yvette szólóelőadása Mineko Iwasakinak, az Egy gésa emlékiratai című világhírű könyv és film főhősnőjének, A gésák gésája című önéletrajzi könyve inspirációjára született. Az előadás beavatja a nézőt a Tánc és a Művészet Asszonyai magányos, titkokkal teli, személyes világába, egy idősebb táncosnő memoárjába, aki mindig a lelkével táncolt. Az előadás használja a japán színház szertartásos elemeit, felidézve a Nō és a Kabuki színház világát is.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Mátyás királyról szólómesék és történetek birodalmába hívja a nagyobbacska gyerekeket. A tanulságos történetek elmesélése során segítségünkre lesz Mátyás király udvari történetírója (vagy inkább okos udvari bolondja?), a híres Galeotto Marzio.

A LÉTEZÉS egy tangó táncszínházi alkotás, amely az emberi élet útját járja be – a fiatalság sodró lendületétől az öregkor csendes belátásáig. A tangóban születik meg ez az utazás, az ölelés intimitásában, a lélek és a test mély kapcsolódásán keresztül.

Shakespeare egyik legismertebb vígjátéka egyben keserédes dráma a szerelem természetéről. Fiatalok vesznek el egy elvarázsolt erdőben, és miközben párjukat keresik, kiderül, hogy ebben a világban a szerelem csak függőség, a magány ellenszere. A kavarodásban a szerelmesek valójában egymásban keresik önmagukat – ez a keresés pedig boldogsághoz és boldogtalansághoz is vezethet.

Kizökkent az idő…, ahogy Shakespeare-nél szokott. De, míg Hamlet azzal a bizonyossággal lép a színpadra, hogy általa még helyretolható – Lear az első pillanatban elveszti a csatát. Nem fokozatosan fog széthullani; az egykori nagy király és magabiztos férfi egyetlen pillanat alatt semmisül meg, amikor imádott felesége sírba száll. Darabbéli útja innen csak tántorgás a végső nyughely felé. Hangulat ingadozásai, átkai, dührohamai, de még kétségbeesett kapaszkodási kísérlete is lányaiba – mind a pótolhatatlan űrrel magyarázhatók. Képtelen tovább a kormányzásra; így válik a birodalom felosztása kényszerűvé. Nincs előre eltervezettség és racionális döntés, csak kapkodó improvizálás.

A Nárcisz című előadás az emberi kapcsolatok, illetve a szeretet és az önszeretet törékeny egyensúlyát vizsgálja.

A két szereplő kapcsolódni vágyik. Az alapvetően túlélési ösztönből fakadó, pszichológiai és emocionális jólét iránti vágy diktálta elementáris erő nem több ennél: ösztön, ami azonban alakítja emberi kultúránkat, normáinkat, értékeinket, és ami nélkül elképzelhetetlen nyelvi és kognitív fejlődésünk.

Sally fejében öt eltérő karakterű nő él, akik nem tudnak egymásról. Sally szorongó, magányosan él. Nola, a kimért elegancia, intellektuális művészlélek. Derry mindig derűs, viccelődő, hetyke. Bella, az érzéki csábító, imád énekelni és táncolni. Jinx, maga a megtestesült düh és agresszió. A flamenco sajátossága, hogy különböző ágai, más-más érzelmet fejeznek ki, így az öt személyiséget egy-egy “palo” hívja életre. A műfaj csak eszköze az üzenetnek, mégis a történet emeli ki annak sokszínűségét.

Jancsi és Juliska története egyszerre szól a felnőtté válásról, valamint az önmagunkért és a szeretteinkért való felelősségről és kiállásról. A mesék arra biztatják a gyerekeket, hogy önállóan induljanak felfedezőútra, akár saját fantáziaviláguk birodalmában is. A mesékben ugyanis minden nehézséggel meg lehet megbirkózni, nem csak a valóságos, hanem a szorongó képzelet által teremtett veszedelmekkel is.

Ki ne ismerné Hamupipőke sanyarúnak induló, ám annál szerencsésebben alakuló történetét. Gyerekek generációja nőtt fel rajta és akár felnőttként is szívesen megnézik újra és újra.

A betyárok a magyar néphagyomány legizgalmasabb alakjai. Történeteik átszövik népdalainkat, mondáinkat, balladáinkat, sőt, még népművészetünk tárgyi emlékei is őrzik az emléküket. Nem csoda, hogy a nép emlékezetében sokszor már-már hősként élnek tovább – ők a „magyar Robin Hoodok”.

Egy húsz évvel ezelőtt végzett nemzetközi zenei felmérés szerint a Bolero hangzásvilága alkalmas leginkább arra, hogy beindítsa fantáziánkat. Parázsló szexualitástól fűtött, kérlelhetetlen, sodrón zakatoló dallam.

A Pulcinella című táncszínházi előadás a commedia dell’arte hagyományaira épít, mely a műfaj mozgásvilágát táncszínházi eszközökkel ötvözi, így a gesztusok és a fizikai kifejezésmód még hangsúlyosabbá válik.

Az Afines –ben azt ünnepeljük, hogy megélt tapasztalatainkon és egyedi identitásunkon túl, sok közös van bennünk.

Ingmar Bergman “Suttogások és sikolyok” című filmje a halál és a családi kapcsolatok mélységeit kutatja, amelyben három nővér és egy szolgáló életének egy tragikus szakaszát követhetjük nyomon. A fizikai-színházi előadás azt kívánja felkutatni, hogy éltünkben ér-e minket a lehető legnagyobb szenvedés és a túlvilág lesz a megváltás, vagy éppen a földi lét egyfajta paradicsomi állapot és halálunk után következik a tetteink miatti bűnhődés.

KitchWald a szépséggel és titkokkal teli mágikus erdő, a káosz és a rendbe vezető út, amely egyszerre csábít és riaszt, kelti a megnyugvás és a nyugtalanság érzését.

Bozsik Yvette szólóelőadását Mineko Iwasaki: Egy gésa emlékiratai című világhírű könyvének – és az abból készült filmnek – a főhősnője által A gésák gésája címen írt önéletrajzi könyve inspirálta.

Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája.

Egy tájkép különböző korok lenyomatait őrzi, koncentrálódik benne az ábrázolt táj múltja és jelene, a természet adta letisztult formák. Elmondható ez a táncos testéről is, amelyre a művész élettapasztalatainak gazdagodása kifejezetten jótékony hatás bír: növeli metamorfikus képességét, életenergiáit felerősíti, koncentráltabbá és kifejezőbbé teszi. Eltűnnek belőle a felesleges mozdulatok, sallangmentessé válik, különleges esztétikai értékre tesz szert. A táncban önmagára találó test az élet elevenségnek reprezentánsa, annak sűrű és tömény koncentrátuma.

A Közép-Európa Táncszínház társulata az óvodás és kisiskolás korosztályt célozza meg előadásával, amelyet a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Halász Judit dalai inspiráltak.

A Zsuráfszky Zoltán nevével fémjelzett Élő Táncarchívum sorozatunk következő állomása Viharsarok címmel, ezúttal Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarvezetője rendezésében kerül bemutatásra. A déli Tisza-vidék nemzetiségeinek tánckultúrája, a Viharsarok magyar-román-cigány lakta falvainak kiemelkedő táncos alakjai és az ott fellelhető eredeti táncanyag különleges világa elevenedik meg Élő Táncarchívumunk következő műsorában. Az előadásban, a vidék sokszínű kulturális hagyományainak hiteles megjelenítése mellett, eddig soha nem látott táncokat és ritkán hallott zenei anyagot is láthat a közönség az autentikus tánc- és zenei válogatás színpadi megfogalmazása során.

Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.

A Méhek meséje című összművészeti előadás egy interaktív utazásra hív! Réteken és erdőkön át, mocsarakon és sivatagokon keresztül vezetik a méhek az előadás apró nézőit. Ezáltal a gyerekek nem csak nézői, hanem résztvevői és alakítói is lehetnek a történetnek, amely a méhek megmentéséről szól. És hogy miért olyan fontosak a méhek? Az előadás e kérdésen keresztül igyekszik megragadni a földi élet összetett, bonyolult rendszerét, amelyben minden élőlénynek helye és feladata van.

Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,
hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából

Mire vágyik valójában az ember? Nehéz a válasz, hiszen egy tökéletesre teremtett világból a kiutat, a kiűzetés után az Édenbe vezető visszautat keresi folyton folyvást. Éva és Ádám című est ezzel az univerzális kérdéssel foglalkozik, két fiatal koreográfus alkotó mozgásnyelvén és művészi megjelenítésén keresztül.

Az emberré lett fabáb, Pinokkió kalandos története egy olyan tanmese, amelyet a világon szinte mindenhol ismernek, felnőttek és gyerekek egyaránt.

Esküvői fieszta. Előadás az esküvőig vezető útról, a vágyról, a testiségről.

FrenÁk Nostalg_Y-jának célja nem a konkrét korosztályi emlékezés és a nézőket megríkató múltba révedés, hanem a közönség bevonása egy intellektuális és érzelmi asszociációs játékba, ahol senki nem tudja egyértelműen, hogy kiből mi lesz, de a fantázia segítségével mindenki megalkothatja az elvárásainak megfelelő történetet. Véletlenül ütköző, egymáshoz kapcsolható töredékeken keresztül találhatjuk ki, hogy a különböző generációk közti interakciók milyen emberi relációkat rejtenek: például a két fiatal egyén, akik magukban hordozzák időskori önmagukat, és a két idősebb karakter között, akik magukon viselik fiatal énjük döntéseinek következményeit.

Johan Inger - Alexander Ekman - Sol Leon & Paul Lightfoot
Keserédes komédiák
Walking Mad, Cacti, Sad Case

Hinta, hinta, tündérhinta, repül, szárnyal a magasba… Ha az ember hintába ül, rokon lesz a madarakkal, szivárványszín pillangókkal, kitágul a láthatára, a lentet a fent leváltja. Aztán újra ringat a hinta, fel – le – fel -le, ahogy egykor anya karja. Félelmek és szorongások huss eltűnnek, elrepülnek. A tündérhinták táncosokkal nagyon egy húron pendülnek.

Egyszer, amikor a gonosz páncélfejű grafitbogarak uralkodtak az erdõben, egy éjjel gyönyörű gyógyító erejű virág nõtt a rét közepén és a varázsvirág visszakergette a szürkebogarakat a föld alá.

A Csitrakárí (A festőnő) című darabot egy magyar származású indiai festőnő művei ihlették. Az előadás képei azonban nem ecsettel, hanem a tánc eszközeivel készültek. Ezek a képek múlandó emléket állítva tisztelegnek egy hosszú és termékeny művészi út előtt. Brunner Erzsébet festményei a tánc segítségével megelevenednek, és tovább mesélik azt a pillanatot, amit festőjük megragadott. A képek egy életútról beszélnek, szellemi és fizikai utazásról az érdeklődéstől, ismerkedéstől, az élményeken és felismeréseken át elért szintézisig, az út végéig – a feloldódásig.

A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.