Ez korántsem csak hangzatos szlogen, hiszen a „varsói falusi banda” mindig is arra törekedett, hogy produkcióiban közös hangra találjon a városi és a falusi kultúra, a múlt és a jövő, az archaikus és a modern eszköztár, illetve a keleti és a nyugati világ. Ezek a hívószavak ma már közhelyesen hangzanak a világzenében, de a Warsaw Village Band valóban anyanyelvi szinten használja őket, ahogy azt fő csapásiránya, a transz megköveteli. 1998-as megalakulása óta konzekvensen ápolja „a következő nemzedék hagyományát”, az archaikus népi hangszereket - a cimbalmot, a tekerőt, a keretes dobot és a 17. századig visszanyúló „suka” hegedűt - könnyedén társítva dubos elektronikával vagy hiphoppal. Varázsuk a különleges hangszerelés mellett az erőteljes női énekben rejlik. Elég hozzá feldobniuk egy ősi dallamot, aztán „belekapaszkodnak”, és addig improvizálnak a motívumaival, míg „el nem szállnak vele”. A Nord című albumon észak felé fordultak - a kultikus svéd Hedningarna közreműködésével -, a legújabb, Sun Celebration című korongon pedig a Nap nyomába szegődtek, a galiciai Mercedes Peón, az iráni Kayhan Kalhor, az indiai Ustad Liaquat és a Dhoad Gypsyes from Rajasthan társaságában a szúfi zenék spiritualizmusát oltva a varsói transzba. Ellenállhatatlanul és Napnál veretesebben.
