Az előadás hossza kb. 140 perc (1 szünettel).
„Ez a Szűcs az nem az a Szűcs, vagyis az ő Szűcsük, de nem a mi Szűcsünk”… a mi Szűcsünk ugyanis bankigazgató, vezér és nőcsábász; az ő Szűcsük viszont Tóth, szegény és sofőr. A két személy persze ugyanaz a János – aki szereti Kovács Verát, ezért álruhába bújik (mint a mesékben), hogy kiderítse, Vera őt szeretné-e vagy a pénzét. Így aztán Vera kap egy autót, mint tízezredik vásárló, és kap hozzá egy sofőrt is, akivel fuvarozási vállalatot alapíthat. Bizony, ő a Szűcs. Meg persze az is a Szűcs, aki közben felemeli Vera fizetését, elindítva a pletykát. Vera viszont még soha az életben nem látta Szűcsöt.
Bonyolultan hangzik? Halmos Aladár, a kisfőnök legalábbis belebonyolódik. Ő csak Annát, a titkárnőt szereti, vagyis szeretné, ha Anna meg nem a „vezérbe” lenne belebolondulva. Ezért aztán Halmosnak Szűcsöt kell figyelni, Szűcs meg Verát figyeli, Vera meg nem figyel eléggé. Minden összekuszálódik, még annál is jobban, mint azt bárki el tudná képzelni…
Gaál Béla 1934-ben forgatta nagysikerű filmjét, amely a magyar filmvígjátékok virágkorának egyik első alkotása, a műfaj úttörője volt. A film alapján készült színpadi változatban a szereplők sokszor fakadnak dalra, ezzel kicsit egyénítve, más keretek közé helyezve az eredeti történetet, amelynek Kecskeméten különleges apropója van. Március végén gördült ki ugyanis az első Mercedes a város gyárából, amelyet nevezhetünk csodaautónak is, vagy még inkább: Meseautónak.
Zenekar: Látó Richárd, Bognár Brigitta, Basa István
