Sokakban felmerülhet a kérdés, mit keres egy prózai színház repertoárján Mozart klasszikus műve? Kell-e ma opera a gyerekeknek? A válaszunk: igen. Egy XXI. századi meseopera feltétlenül kell a XXI. század fiataljainak. Mellőzve minden unalmat, robbantva a fantáziát, dinamikusan szólítva meg a nézőt.
A mi operánkban Pamina, a fiatal lány tanúként ül szülei, Sarastro és az Éjkirálynő válóperén. Mindkét szülő a legjobbat akarja lányának, ám ez durva, bonyolult helyzetben éleződik ki. Pamina két tűz közé kerül, senkit sem szeretne megbántani, ezért inkább egy olyan fantáziavilágba menekül, ahol szülei vitatkozását különös lények veszik körül. Így lesz a szomszéd fiúból Tamino, a bírónőből óriáskígyó, a szülei ügyvédeiből Papageno és Papagena, a két humanoid madár, s a bíróságból egy mesés piramis-labirintus, teli kalanddal. De a fantáziavilág egyre ijesztőbbé válik, az álom rémálommá, s Pamina elveszti a világok közötti „szabad utazás” lehetőségét. Tamino az egyetlen, aki megmentheti őt.
Ez a mű annak a Mozartnak az egyik legfantáziadúsabb alkotása, aki a XVII. században megdöbbentő dolgokat vitt véghez, változásokat iniciált, forradalmi újításokat merészelt bevezetni a zene világába. Ez bátorít fel bennünket arra, hogy ekkora szabadsággal nyúlunk a remekművéhez.
