TÁP Színház
Minden Rossz Varieté 18+
120 perc
A TÁP Színház 2005 novemberében indította el a TÁP VARIETÉ, Színház és Performance elnevezésű előadássorozatát Minden Rossz Varieté címmel a fővárosi Süss Fel Nap klubban. A „Rossz színház” – amely megvalósítására ezen előadások kísérletet tesznek - alapvető lényege, hogy szembeszáll az aktuális trendekkel, és formabontó színházi megoldásokkal kísérletezik. Egyik legfontosabb törekvése a „jónak lenni” szorongásának feloldása, amit leginkább felszabadult, ihletett, improvizatív játékkal tud elérni, mely egyúttal mélyíti a színészek mesterségbeli tudását, gazdagítja művészi kifejező-eszközeiket. A szereplők – színészek, táncosok, zenészek - mindig az adott produkcióhoz csatlakoznak, ugyanakkor sokan közülük rendszeres visszatérők.
A Minden Rossz Varieté 2006-ban Szegeden elnyerte a XII. Alternatív Színházi Szemlén a legjobb előadásnak járó fődíjat.
A TÁP színház társulatát a rossz színház iránti szenvedélyes elkötelezettség tartja össze. Túl sok jó színház van a világon. Túl sok jó színész, túl sok jó rendező. Túl sok jó darab, túl sok jó előadás. Ki nem unja már a remek világítást, díszletet, jelmezeket? Kit nem altatnak el a zseniális kísérőzenék? A rossz színház ritka kincs, egyre ritkább. Meg kell becsülnünk ezt a kincset. Ápolnunk, TÁPlálnunk kell a rossz színház ősi hagyományát, meg kell őriznünk a következő generációk számára.
Konferanszié: Vajdai Vilmos
*Tápot a Tápnak avagy Miért és Mire gyűjtünk?
Figyelem! Az előadásban erős hanghatások lesznek és meztelenség jelenik meg, mely egyes nézőknek felkavaró lehet.
„Nem másokon gúnyolódnak. Önmagukat teszik (virtuózan) nevetségessé. Vállalják komolykodásuk, előadói fontoskodásuk kínosságát. Megmutatják, mennyi alanyi nekifohászkodást igényel a rossz színház. Milyen mélyről fakad a tehetségtelenség és az alkalmatlanok szerepvállalása. Bölcseleti alapon hülyülnek. Elvből tiszteletlenek. Rendes, fölkészült anarchisták.” - Molnár Gál Péter
„A műsorvezetők beavatják a nézőket a rossz színház lényegébe: ők annak örülnek, ha fújolunk, unatkozunk, alkalom adtán, az előadás elején kiosztott zacskós kakival dobáljuk őket. A közönség pedig csatlakozik a TÁP Színház és nézőinek abszurd társasjátékához: gyalázásukat nevetve tűrik, és – minden felszólítás ellenére – jól szórakoznak a rosszon. (...)A Minden Rossz Varieték során kiderült, hogy ez a vicces kiáltvány helyenként komoly. A TÁP- féle rossz színház tényleg érték, amit nem is olyan könnyű őrizni. Igazán, fájóan rossznak lenni – legyen az bonyolult, vagy gyönyörködtetően egyszerű anti-színház – nehéz. Meg kell küzdeni érte.”
„A Minden Rossz Varieté különleges helyet foglal el a TÁP életében: esszenciája annak a gondolkodásmódnak, amelyet a társulat képvisel. Az egész úgy indult még a Tilos az Á-s időkben, hogy Vajdainak és Szabó Győzőnek azzal az evidensnek tűnő szabállyal is meggyűlt a bajuk, hogy a színészek mindig próbálnak jók lenni. Milyen lehet az a színház, amelyben a szereplők megpróbálnak rosszak lenni?”
