"Szereted-e még..."?

Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...

Nem mindennapi vígjátékot láthatnak nálunk, amit egy olyan rendező állít színpadra, aki maga is 900-szor játszotta ezt a hihetetlenül szórakoztató vígjátékot!

Volt egyszer, hol nem volt, egy ember meg egy asszony. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, sőt, még annál is inkább, mert még gyermekük sem adatott. Egyszer a szegény ember talált egy seprűt az erdőben. Még jóformán haza sem ért vele, amikor betoppant hozzájuk a seprű gazdája is... A boszorkány, Rezeda néne, egy babszemet ad a seprűért cserébe. Ki is kel az elültetett bab reggelre és egy parányi fiúcskát terem. Nagy lenne a szülők öröme, ha a marcona zsiványok el nem lopnák egyetlen kincsüket, a babszemnyi, de annál nagyobb hangú legénykét, hogy tisztességes zsiványt faragjanak belőle... De Jankónk oly parány, hogy könnyen szem elől lehet téveszteni, viszont hangjának ereje hatalmas, pláne, ha a kocsmárosné kondérjából visszhangzik, szellemnek álcázva magát, mindenkiben félelmet ébresztve. Végül a királyi udvarig is eljut, megszabadulva a rablóktól és gazdagon tér haza a szüleihez, mindenki örömére.