A helyszín: székely falu, valahol egy bányavidéken. Most a korábbi részekben sokat emlegetett plébános és az ő különös szeretője körül forog a történet. A kívülálló hős ezúttal Márton, akit a pap a nevelt fiaként emleget, aki szobrokat farag, verseket ír, és arról ábrándozik, hogy majd kiszakad innen, és máshol próbál szerencsét…
„Mitől lett olyan jelentős ez a trilógia? Egy hagyománytagadás, de egyúttal azonnal egy hagyományteremtés is jellemzi, ami nagyon ritka. Bátor, szókimondó, traumatikus problémákba nyúl bele. Így szembesít azzal, hogy mi van az egyre virulensebb szélsőjobbal, a román-magyar viszonnyal, az egyházakkal. A valóságból indul el, és a valóságból röppen föl egy költői világba.”
(Radnóti Zsuzsa, dramatrug, Székely Csaba drámakötetéről, Nyílt Fórum 2013).
A trilógia első része, a Bányavirág, a Pinceszínházban, a második, a Bányavakság szintén a Szkéné Színházban látható.
