Előadó: Nikodém Noémi teológus, műfordító
„Hogy ember lehettem akkor is”. 20. századi magyar keresztény költők önvallomásai
Két katolikus pap és egy evangélikus diakonissza. Mi a közös bennük? Hogy oly korban éltek ők a földön… A 20. század nagy keresztény költőinek verseit nem tanították az iskolákban, nem tartalmazták a szöveggyűjtemények, mégis életet, reménységet csöpögtettek olvasók ezreinek, talán millióinak szívébe. Verseik ma is vallanak hitről, szeretetről, magyarságról, küldetésről. Egyikük azt írja: „Hogy ember lehettem akkor is / mikor az emberek nem akartak emberek lenni”, másikuk így fogalmaz: „vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”, a harmadik hozzáteszi: „máskor élni lehetne zengőbb ének / most élni küldetés”. (Ennek a harmadiknak történetesen vagy egy olyan verse is, amelynek épp ez a címe: A harmadik.)
El akarták hallgattatni őket, verseik mégis megtalálták az utat az olvasókhoz. Az egyik csodálatos önvallomást Kodály Zoltán juttatta el megzenésítve a hangversenytermekbe. Más költeményeiket vasárnapról vasárnapra éneklik katolikus és protestáns templomokban egyaránt.
Az előadáson Sík Sándor (1889–1963), Mécs László (1895–1978), és Túrmezei Erzsébet (1912–2000) költeményeiből hallgathatunk meg válogatást.
Az Igazad van egyszerre irodalmi esemény, gondolatébresztő társasági est és személyes találkozás lehetősége Kepes András új könyvének világával.
Aranyosi Péter önálló estjében közéleti kérdéseket boncolgatva elmeséli, hogyan is boldogul egy magafajta ötvenes a felgyorsult, közösségi oldalakkal és PIN…
Tavaszi műsorunkban ismerkedjetek meg Áfonykával, az apró, gömbölyded tündérrel, aki vidám tavaszi füttyszóra ébredvén a szél hátán útnak ered, hogy…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
