Hovatovább sokan a cseh nemzet egészével azonosítják a švejki lelket, miközben a csehek – ahogy Patrik Ouředník egyik esszéjében rámutat – egyszerre büszkék erre a hagyományra, és egyszerre szégyellik azt: „inkább afféle családi albumként kezelik, amit gondosan elrakva őrzünk a fiók mélyén, de amit nem szívesen mutogatunk idegeneknek, vagy csak miután előzetesen kiválogattuk a képeket.” Ahogy a csehekre, úgy ránk is igaz a művel kapcsolatos skizofrén viszony, csak míg az előbbi inkább néplélektani, utóbbi egy ellentétes történelmi nézőpontból fakad. Hiszen hiába veszítjük el közösen a világháborút, a felbomló monarchia helyén ők új országot nyernek, mi pedig területeket (részben az ő javukra) veszítünk. Előadásunkban ezt a kettőséget szeretnénk megőrizni úgy, hogy közben nem sérül a mű alaphumora. Švejk történelmi bolyongása éppen ezért apropó lehet saját közép-európaiságunk felülvizsgálatára is.
ALKOTÓK:
Švejk: Kárpáti Barnabás
Katz: Széplaky Géza
Lukáš: Wettstein Márk
Katona: Gerő Ádám
Katona: Csuka János
Katona: Téglás Márton
Az Örök Nő: Orbán Nelli
Švejk mama: Kéner Gabi
Egy józanító hang Budapestről: Kovács J. István
Látvány: Orth M. Dániel
Szcenika: Perger László
Videó: Tinordi-Karvaly Bence
Technika: Braun Barna
Dalszövegek: Vörös István (József Attila-díjas)
Zenészek: Smokin’ Chimney zenekar
Zeneszerző, produkciós vezető: Bucz Magor
Rendezte: Kaj Ádám
