A Suttogók előadás József Attila verseibe való alámerülés. Befelé hallgatózás. Személyesség, közvetlenség, bensőséges csendekkel. Csupa irónia, kihívó gyengédség, az élet egyszerű igenlése.Éles és lázadó. Sejhaj.Közvetlen jelentés a máról, az egymásrautaltság érzéséről, a szabadságról. József Attila ismert és kevésbé ismert verseinek, belső hangjainak megidézése, ahogy a mostban bennünk rezdül.
“A vers, elhagyván a papírlapot újra rá kell hogy találjon ősi, lényegi és fizikai dinamizmusára… újra fel kell vennie a kapcsolatot (akár agresszív, akár gyengéd kapcsolat ez) az emberrel és ezáltal a történelemmel. A költészet nyitva áll. Most. Mindig.” /Bernard Heidsieck/
„József Attilának semmiféle elismerés nem jutott azok részéről, akik a társadalomban, kultúrában hatalmi pozíciókat birtokolnak. Itt élhet és sikolthat szenvedésében egy nagyszerű ember: süket fülekre talál főképp azok körében, akik a legszívesebben nevezgetik magukat a kultúra hordozóinak.” (Fejtő Ferenc)
Előadók: Hajduk Károly, Jászberényi Gábor, Kroó Balázs, Czitrom Ádám
Rendező: Zsalakovics Anikó
